Folia archeologica 34.

Viola T. Dobosi: Adatok a tatai középsőpaleolit ipar értékeléséhez

ADATOK A TATAI KÖZÉPSŐ PA LEO LIT IPAR ÉRTÉKELÉSÉHEZ Skoflek István halálával a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe kerültek azok a tárgyak, amelyeket a Tata—Porhanyóbánya őskőkori lelőhelyen gyűjtött. Dolgozatunkban ezeket az eszközöket vizsgáltuk, s összefoglaltuk azokat a véleményeket, amelyek a közelmúltban láttak napvilágot. Az újabb kutatások és a régi leletek átértékelése következtében örvendetesen gazdagodik a Kárpát-medence középső paleolitikumáról alkotott képünk. Őskőkori léptékkel mérve szűk időrendi és földrajzi határok között a következő iparokat ismerjük: délkelet-európai charentien: Érd, kapcsolatai délnyugati irányban mutathatók ki, — speciális fejlődésű kavicsfeldolgozó moustéri: Tata és köre, — bifaciális Jankovichien (régebben dunántúli Szeleta) Jankovich barlang és köre, — klasszikus moustéri a Bükkben: Subalyuk, - a Bükkben élő idősebb bifaciális ipar, a bábonvien: Sajóbábony és köre (az ide tartozó eszközök egy részét korábban a durvaeszközös mezolitikumba soroltuk). Tata—Porhanyóbánya leletanyaga nem csupán azokkal az eszközökkel gyarapodott, amelyeket Skoflek István gyűjtött, de a korábbi ásatások egységesen leltározott szilánkanyagából is több tipikus szilánk- és kavicseszközt emelhettünk ki. A tipológia, a felismert települési jelenségek, az ökológiai feltételek azonossága alapján: - a lelőhely hazai kapcsolatairól elmondhatjuk, hogy az északnyugat-dunántúli barlangok anyaga szegényes a rokonság kétségtelen bizonyításához, a Szelimbarlangi leletekkel való kapcsolat a kvarcithasítékokon előállított eszközök ismeretében még szembetűnőbb; - a lelőhely Kárpát-medencei kapcsolatainak összegyűjtésekor a délkeleteurópai charentien kultúrkör lelőhelyei közé feltételesen bekapcsoltuk a szlovákiai travertino lelőhelyek egy részét (az eszközelőállító technika és a települési mód hasonlósága alapján). Bizonytalan a tatai lelőhely abszolút kronológiai besorolása. A különböző helyekről vett minták maghasadásos módszerekkel mért kora között 60 ezer év különbség is van. Nyilvánvaló, hogy az egyrétegű telepet (legfeljebb) néhány vadászati idény alatt lakhatták, a nagy eltérések a mintavétel (vagy a korhatározási módszer) hibájául róhatók fel. A 33 000-től 99 000-ig terjedő intervallumban a lelőhely biosztratigráfiai korának (korai Würm interstadiális) az 50 000 körüli abszolút dátum felelhet meg leginkább.