Folia archeologica 34.

Mesterházy Károly: Régészeti adat kulcs szavunk eredetéhez

162 MESTERIIÁZY KÁROLY A kulcsok méretéből és kopottságából viszont a zár milyenségére, az ajtó vastagságára lehet következtetni. Figyelembe véve a tiszajenői kulcs méreteit, a marokra fogás után fennmaradó rész alapján az ajtó és retesz együttes vastagsága 7—8 cm lehetett. A legvalószínűbben faház ill. faépület kívülről való nyitására és zárására használták. Ezzel közvetve olyan X—XI. századi faépületek meglétére is következtethetünk, amelyeken faajtó volt. Az épületek zárásának ezt a fajtáját a pomázi példa és Szabcí Kálmán Kecskemét környéki ásatási anyaga alapján régészetileg a XV—XVI. századig követhetjük.

1

7 A későbbi időkre már történeti és néprajzi adatokkal is rendelkezünk, bár T kulcsokkal a néprajzi anyagban nem találkozunk. A legegyszerűbb fareteszek és zárak Erdélyből és a vele szomszédos ruszin és román lakta vidékről ismertek. A hozzájuk tartozó kulcsok egyszerű vaskampók, tolvajkulcsok. A fazárakat és reteszeket leginkább a melléképületeken, színajtókon, kamraajtókon, cintermek ajtajain, csűrökön, ólajtókon figyelték meg. E,zek közül kettőt mutatunk be. Az egyik ilyen kívülről, vaskampóval nyitható zárat Kós Károly közölte rajzban is. Avasújvárosról származik, és egy ólajtón használták (5. ábra 1 Az ajtó belső oldalán levő reteszbe alul és felül is fogak vannak belefaragva. A retesz alatt vagy felett levő kulcslyukon keresztül bedugott kulcs egy-egy fordítással egy-egy foggal tolja el a reteszt. lígy másik fazárat Szabó T. Attila mutat be a kalotaszegi Bábonyból. Ez a cinterem kapujáról származik (5. ábra 2). A két fakengyelben vízszintesen mozgó retesz szintén a kapu belső oldalára van erősítve. A kulcslyuk a retesz alatt van. A retesz alsó széle farkasfogasan van kifaragva, s az elforduló kulcs egyetlen tolla ezekbe a fogakba kapaszkodik.

3" A fazárakra vonatkozó legkorábbi adatok a XVII. századból ismertek. A székelykapuk vagy ahogy régebben nevezték őket: galambbúgos nagykapuk mellett gyalogajtók szolgáltak a háznép közlekedésére. E kis kapuk fazárait emlegetik többnyire.

2

0 Mint Kós Károly írja, Háromszéken még a XIX. században is csak a nagyobb udvarházaknál volt vas ajtósarok, és még tovább maradt fenn a fakilincs és a „figurásán kicsinált" fa „kócsoló" (zár).

2

1 A mai magyar nyelvterületen előfordulnak a makkos fazárak is. E zárak olyan fakulccsal nyílottak, melyeknek két vagy három, egy oldalon levő tolla-makkja volt.

2

2 Mint láttuk, középkori anyagunkban csupán két vas T kulcsot találtunk. Lehetséges, hogy a közöletlen anyagban több is rejtőzködik, de a korai Árpád-kor elején alig-alig használhatták e tárgyakat. lírre nemcsak számuk utal, hanem az 1

7 Szabó, K., Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. Kulturgeschichtliche Denkmäler der ungarischen Tiefebene. BHH 3. (Budapest 1938) 86—87., 400—402. ábra. 1

8 Kós К., Eszköz, munka, néphagyomány. (Bukarest 1980) 434., 13. ábra. 1

9 Szabó Г. A., Nép és nyelv. Válogatott tanulmányok és cikkek. IV. (Bukarest 1980) 326—330. 2

0 1679: „(A majorházon) alól vagyon a csűrös kert, melyre nyílik kapubálványos és deszkás galambbúgos sövényből font kapu, mellette egy kis gyalogkapu fazárjával együtt." — írja egy leltár. A legkorábbi adat 1636-ból származik: ,,... e mellett egy gyalogkapu öreg fakilincses és -pántos." Szabó T. A., i. m. 398—399. 2

1 Kós K.—Szentimrei J.—Nagy )., Kászoni székely népművészet. (Bukarest 1972) 41 42., 39. ábra. Ilyen fazárakat, kócsolókat láthatunk a csángók épületein is: Kós K. Szentimrei J.— Nagy /., Mo'dvai csángó népművészet. (Bukarest 1981) 72., 84. ábra., 73., 85. ábra. 2

2 Viski K., Népr. Ért. 23(1931) 41—45.; Vajkai A., Ethn. 67(1956) 67., 81.; Kósa L., Fazár. In: Magyar Néprajzi Lexikon. II. (Budapest 1979) 67—68.