Folia archeologica 34.
Bíró-Sey Katalin: A perbáli éremlelet
A PERBÁLI ÉREMLELET 125 Csak néhány szóval említeném a korábbi szemlélet lényegét, amely a múlt században, századunk közepéig az elfogadott kezelési mód volt a leletekkel kapcsolatban. Egy-egy lelet előkerülésekor számolni kell — sajnos mind a mai napig — azzal a ténnyel, hogy kisebb vagy nagyobb része a találónál marad. Sokszor a legjobb szándékkal megtartanak a leletből néhány darabot „emlékként" a találók maguk és családtagjaik részére. Gyakorlatilag — kivételt képeznek az ásatásból származó éremleletek, amellyel csak a legritkább esetben számolhatunk — pl. Gorsium, Baláca 3 —. így már eleve kisebb vagy nagyobb mértékben megcsonkított kincsleletek jutnak a múzeumokba. A második „csonkítás" azután már itt következett be. Amikor átnézve az anyagot úgy válogatták ki a leletekből a pénzeket, hogy tartás, típus, verdejegy stb. szempontjából olyanok maradjanak az intézménynél, amelyek a szisztematikus, típus szerinti gyűjteményhez képest nem duplumok (ritkább daraboknál a harmad, negyed példányok megtartása is előfordult). Az így kiválogatott érmeket besorolták a gyűjteménybe. A leletek többi darabját pedig —- még a század elején is ez volt szokásban átadták a Főfémjelző Hivatalnak beolvasztásra. Azonban, amíg a lelet együtt volt, addig elkészítették annak meghatározását. A törzsgyűjteménybe került pénzek meghatározásából rekonstruálható, hogy ezek megbízható meghatározások voltak. Listát készítettek a leletek teljes éremanyagáról, ez került azután az aktába. Végeredményben itt találjuk meg a leleteket ezeken a listákon teljes egészében. Azonban ezek a leletleírások mégsem használhatók sok esetben teljesértékűen. Itt most csak az antik anyaggal kapcsolatos problémákat kívánom részletezni. A meghatározások a római pénzeknél Cohen I, illetve II. kiadás alapján történt. Ennek segítségével jól azonosíthatók a pénzek mindaddig — tehát a III. század közepéig — amíg a verdejegyek meg nem jelennek. Ettől kezdve azonban, ha külön nem hozza a jegyzék a verdejegyeket már csak típus meghatározásra alkalmas a lista császárokon belül. A fenti időszaktól Cohen meghatározása alapján sem verdékhez, sem közelebbi időponthoz nem tudjuk kötni a pénzeket, mert ez csak a verdejegyek ismeretében lehetséges. Arról nem is beszélve, hogy az új vizsgálati módszerek (laser spektroanalízis stb.) alkalmazásához feltétlenül maga a darab szükséges. Még az olyan adatok, amelyek az újabb publikációkban mindinkább előtérbe kerülnek, mint a súly és pozíció — pótolhatatlanok a beolvasztott „duplumok" tekintetében. Mivel a véletlen két részben — az elmondott szempontok szerint szétválogatva — adta kezünkbe a perbáli leletet, összehasonlíthatjuk mit változott, mi a különbség a lelet összetételében a császárok szerinti megoszlás arányában (V. Táblázat), a verdék szerinti megoszlás arányában (VI. Táblázat) és időbeli megoszlás arányában (VII. Táblázat) — a csonka és az egész lelet között. A császárok szerinti %-os megoszlásának aránya csak II. Constantiusnál mutatkozik, 2 % különbség, illetőleg növekedés a teljes lelet esetében. Az eltérések — mindig a teljes lelet javára gondolunk — Magnentius (0,642 %), Decentius (0,267 %) és Vetranio (0,642 %) császároknál abból adódnak, hogy a „duplumba" nem kerültek darabjaik. 3 Fitz, )•, Der Geldumlauf der römischen Provinzen im Donaugebiet Mitte des 3. Jahrhunderts. (Budapest —Bonn 1978) 685. Gorsium-i lelet. A balácai lelet Palágyi Sylvia ásatásán került elő 1978-ban, még közöletlen.
