Folia archeologica 32.

Ferenc Fülep-Alice Sz. Burger: Későrómai éremlelet Pécsről

KÉSŐ RÓMAI ÉREMLELET PÉCSRŐL A Pécs-belváros területén fekvő római kori város (Sopianae) nagyszabású épületeit az 1903—1904-ben,

1 majd 1961—1969 között lefolytatott ásatások a mai postapalota udvarán és környékén tárták fel.

2 A posta udvarát dél felől határoló Rákóczi út északi oldalának régi, a második világháborúban megrokkant épületeit a 70-es években teljesen lebontották és napirendre került a terület újbóli beépítésének terve. Az 1903—1904-ben emelt postaépület déli oldalán a Postaigazgatóság új, meglehetősen nagy alapterületű épületet kívánt létesíteni, és ez szükségessé tette, hogy a Rákóczi úttal párhuzamos területet előzetesen, még az építkezések előtt feltárjuk. Ezekre az ásatásokra 1977 nyarán került sor, amikoris a más korábbi években feltárt romterülettől D-re több kutatóárkot húztunk (XXIX, XXX, XXXI). Ezekkel a kutatóárkokkal a már korábban feltárt épületegyüttes D-re húzódó falait szándékoztunk tisztázni

3 (1. ábra). A kutatóárkokban előkerült falcsonkok az itteni épületekre vonatkozó korábbi ismereteinket lényegesen nem gyarapították. Azonban 1977. augusztus 11-én az É-D irányú XXIX. számú kutatóárokban (2. ábra) 300 cm mélységben, az árok nyugati falában, egy kis üregben elrejtve, egy halomban nagy mennyiségű későrómai éremanyag került elő (3. ábra). Az árok D-i végében kb. ugyanebben a mélységben nagyobb kövekből rakott, kb. 15—20 cm vastag úttest bontakozott ki, amelyet két párhuzamos fal keresztezett. Az úttest fölött több átégett csík jelzi az egyes pusztulási rétegeket. Az úttest fölötti rétegekből, az érmeket tartalmazó üreg környezetéből későrómai, ólommázas dörzstál töredékei, üvegtöredékek és vassalak rögök is előkerültek. Az üreg összesen 364 db későrómai kisbronzot tartalmazott. Mivel ez a meglehetősen nagyszámú érem egy kis, zárt helyen került elő, feltételezhető, hogy a leletet ezen a helyen elrejtették. A leletegyüttes részletes vizsgálatából kiderül, hogy kb. 1/10-e A. D. 330 és 364 között készült (34 db), kb. 2/10-e 364—367 közé tehető (75 db) és kb. 7/10-ét (253 db) a 367—375 évek között verték. A két legkésőbbi darab a KATALÓGUS-ban 238—239 sz. alatt jelzett I. Valentinianus AE 3 és Gratianus AE 3 verete. Mind a kettő a thessalonicai verdében készült. Az éremlelet összetételéből következtetve is kiderül, hogy elrejtett kincsleletről van szó. Az anyag verdénkénti vizsgálata (Tab. 2.) világosan mutatja a közeli sisciai verde túlsúlyát, továbbá a közeli aquileiai és thessalonicai verdék jelentőségét is. A Sopianae városáról készült összefoglaló monográfia

4 három nagy csoportba osztva vizsgálja meg a római város területén korábban előkerült érmeket: a város, a temetők területén felszínre került érmek, továbbá a két világháború között a városban lefolytatott csatornázási munkáknál előkerült érmek (az ún. Fejes György által publikált leletek).

5 Hogyan illeszkedik bele ez a zárt kincslelet a korábbi leletek együttesébe és a város történetének korábban megrajzolt képébe?