Folia archeologica 32.

Tibor Kemenczei: Az alsóberecki későbronzkori urnatemető

AZ ALSÓBERECKI KÉSŐBRONZKORI URNATEMETŐ Az Alsóberecki-haraszti dűlőben (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) fekvő homokbányában 1957 novemberében urnasírokra bukkantak. Kalicz Nándor, a miskolci Herman Ottó Múzeum akkori munkatársa végezte el a lelőhelyen a legszükségesebb leletmentő ásatást, majd a feltárást 1958 szeptemberében Patek Erzsébet folytatta. Kalicz Nándor az I—X. Patek Erzsébet az 1—35 számmal jelölt objektumokat tárta fel. A későbronzkori hamvasztásos sírok leletei a berkeszi kultúra népének emlékei. A Felső-Tiszavidéken a berkeszi kultúra eddig ismert emlékanyaga nagyrészt szórványleletekből áll, amelyek többsége hamvasztásos temetkezésekből származik. Településeken eddig még egyáltalán nem volt ásatás, temetőben is csak egy helyen, Alsóbereckin. Az ott folytatott feltárás alapján megállapítható, hogy a berkeszi nép elhamvasztotta az elhunytakat, s a hamvakat vagy urnába, vagy urnák mellé szórva temette el. Az urnák száját tállal fedték le, melléjük, vagy belsejükbe a hamvak közé kisebb tálkát, csészét is helyeztek. Egy sírban általában egy urna, s két-három másik edény volt, de néhány temetkezésből több, hamvakat is tartalmazó urna is került elő. Bronztárgy (tű, karika) csak két sírban volt. A temetkezési rítusnak ezek a vonásai megegyeznek a későbronzkorban más kárpátmedencei kultúrák népeinek temetőiben tapasztaltakkal. A Szamos völgyében a berkeszi kultúrával rokon Lapus kultúra népének több halomsírját tárták fel. A Tiszavidéken még nem ismerünk ilyen temetkezéseket. Nyírkarász—Gyulaháza községek határában ugyan a múlt században állítólag későfelsőszőcsi típusú edények töredékeit és ópályi típusú bronztárgyakat együtt ástak ki egy halomsírból, de ennek az adatnak hitelessége vitatható. A berkeszi kultúra kerámialeletein a felsőszőcsi agyagművesség hagyományait az edényformák és díszítőelemek egyaránt tükrözik. így az alsóberecki urnatemető anyagában előforduló mészbetétes díszítésű urnák, tálak, árkolt díszű s díszítetlen csészék mintaképeit megtaláljuk a felsőszőcsi nép emlékanyagában. A berkeszi típusú edényeket azonban eltérően a felsőszőcsi kerámiától nem borítja a mélyen bevésett, változatos mintájú ornamentika, hanem az egyszerűen bekarcolt, vonaldíszítés jellemzi ezeket. A mészbetétes díszű kerámia azonban még ebben az egyszerű változatban is ritka a berkeszi kultúra leletanyagában. Az alsóberecki urnatemető kerámiaanyagában a pilinyi kultúra agyagművességére jellemző edénytípusokat is találunk (kihajló peremű, kétfülű urnák, egyfülű korsó). Ezt érthetővé teszi az a tény, hogy a lelőhely a pilinyi kultúra településterületének határán fekszik. Több kerámiatípus vezethető vissza az alföldi halomsíros kultúra agyagművességére (kihajló peremű, fületlen urnák; rövid nyakú, kétfülű urnák; behajló peremű, bordadíszes tál), bizonyítva a két nép kapcsolatát. Előfordulnak a Tisza vidékén az erdélyi, Kárpátokon túli Noa kultúra agyagművességének típusai is. Az alsóberecki urnatemető leletanyagában a hosz-