Folia archeologica 32.
T. Dobosi Viola: Őskori telepek Boldogkőváralja környékén
BOLDOGKŐVÁRALJA 23 veztük így, aligha lehetett ténylegesen ez a funkciójuk. Valamennyi hidrokvarcit. Igen nagy tipológiai értéke van egy levélheg) alap felöli felének (9. ábra 3) . 27 Mindkét oldalán enyhén domború, mindkét lapján teljes felszínén lapos pikkelyretussal megmunkált, élein finom peremretussal egyengetett levélhegy leginkább a Sajóbábonyban előkerült levélhegyekre emlékeztet. 2 8 9. Levél alakú szilánkok Összesen 6 db. Legtipikusabb a 9. ábra 1—2 levélkaparó. A többi peremretussal levélalakúra formált szilánk. Valamennyi hidrokvarcitból készült, hosszúságuk 24—67 mm között van. 10. Pic 1 db, hidrokvarcitból készített, 125x52x33 mm nagyságú eszköz (4. ábra). Hatszögletű hasáb felén csak a csúcsnál bifaciálisan alakított, a hossztengelytől kissé jobbra hajló hegyű eszköz. 11. Hasáb, gúla Összesen 17 db. A geometrikusán tört, élein megmunkált eszközök egyik tipikus csoportját alkotják az együttesnek. A szálban vagy telérben talált limno- és hidrokvarcit hasadási törvényszerűségeinek megfelelően az égésig iparrra jellemfő a geometrikusság. A szilánkok, pengék, eszközalapformák magasak, oldalaik, illetve lapjaik párhuzamosak. Itt igen ritkák a kovaszilánkoknál megszokott és gyakori, disztális végén ellaposodó forma. A pattintott kőeszközöknek általában két dimenzióját: hosszúságát és szélességét vizsgáljuk. A boldogkőváraljai eszközöknek egyik fontos jellemzője, hogy mindig van jól mérhető, nem elhanyagolható magasságuk. A csoport eszközeinek lapjai csúcsosan összefutok (gúlák), vagy párhuzamosak (hasábok), függetlenül az oldallapok számától, s ezek élei többnyire meg is vannak munkálva. Mivel szerintünk éppen a nyersanyag sajátosságai miatt hasadnak így a nyersanyagdarabok, kovából vagy obszidiánból nem találtunk ide tartozó eszközt. Méretei, megmunkálásuk mértéke változatos. 12. Vállas és nyeles eszközök (9. ábra 5—8) Különböző eszköztípusokon találunk váll- vagy nyélkiképzést. Ez egyrészt csak egy vékonyító leütés, de találunk elő- vagy hátlap felőli gondos retusálási is. Külön kiemelem a nyeles eszközök egy csoportját: háromszög alakú és keresztmetszetű, közel azonos méretű szilánkok. Két 14 mm hosszú nyeles eszköznek ívelt, kissé csúcsos vakaró éle van. Megemlítek még hét, éleiken megmunkált nyeles szilánkot, 20—24 mm nagyság között. Valamennyi csúcsos, ez a csúcs azonban merőleges a szilánk előlapjára, nem lapos, hanem néhány mm széles. Ha nyílhegyek voltak, akkor egészen eltérőek az eddig ismert hegyektől, valószínűbb, hogy véső — fúró szerepük lehetett. Nyélkiképzésük nyilvánvaló. Különösen sorozatba állítva ezeket az eszközöket szembeszökő az alakítás — formálás tudatossága. 2 7 MNM ltsz.: Pb. 80/488. 2 8 Tóth L., HOMK 12(1973) 17—25.; T. Dobosi V., Arch. Ért. 102(1975) 69.
