Folia archeologica 32.

T. Dobosi Viola: Őskori telepek Boldogkőváralja környékén

BOLDOGKŐVÁRALJA 11 Korlál-Wavasyjyuktetö (3. lelőhely) Egyike legvitatottabb lelőhelyünknek. 1959-ben Saád A. összefoglalja az addigi véleményeket.

8 A leleteket chelléentől (alsópaleolitikum) a neolitikumig terjedő széles időrendi határok között számos régészeti kultúrához sorolták már. A gyűjtések 1892-ben kezdődtek. A kassai múzeumba került anyaggal kapcsolatban Patay P. figyelmeztet arra, hogy a természetes aprózódás és a kocsiút forgalma is eredményez olyan kovadarabokat, amelyek hasonlítanak eszközökre.

9 Saád A. terepbejárásainak anyaga a HOMban van. A MNM gyűjteményeiben sok gyűjtésből sok anyag származik innen: Csalogovits, 1932, Gallus 1937, Patay 1937, Vértes—Saád—Thoma 1957, Párducz—Salamon—Vértes 1959, Korek—Vértes 1960. A felszíni gyűjtések és leletközlések mellett rendszeres feltárásra csak legutóbb (Korek—Vértes, 1960) került sor. A pattintott kőipar publikálásakor Vértes felállít egy inkább metrikusan-statisztikusan, mintsem tipológiailag meggyőző fejlődési sort: Miskolc Avas mezőit—Korlát mezolit—Arkavölgy neolit—Tóhegy, bükki telep.

1

0 A korlát-ravaszlyuktetői leletanyag, s általában a bükki durvaeszközös mezolitikum kérdésében a legszélsőségesebb vélemények csapnak össze.

1

1 Véleményünket — a változtatás jogának fenntartásával — a jegyzetben mondjuk el. 1979-ben a Ravaszlyuktetőről ismét hoztunk be felszíni leleteket. A jellegtelen, törmelékes cserepek, pattintott eszközök, szilánkok csak mennyiségi növekedést jelentettek. 8 Ua., FA 11(1959) 3—12. » Patay P., Arch. Ért. 50(1937) 139—141. 1

0 Vértes L., FA 17(1965) 9—36. 1

1 Ka/icz, N.—Makkay, ]., Die Linienbandkeramik in der großen ungarischen Tiefebene. Stud. Arch. 7. (Budapest 1977); Ko^lowsky, J. K., The problem of the so-called Danubian Mesolithic. In: The Mesolithic in Europe. (Warszawa 1973) 320. — A szerző mereven elzárkózik a Vértes-féle koncepció és a fejlődési sor lehetősége elől. Véleménye szerint a durva eszközös mezolitikum egy felsőpaleolit telep és egy neolit eszközműhely keveredése. Állítása mellett felsorakoztatott érveit éppoly elégtelennek érezzük, mint amennyire kevesli ő a kultúra létezését bizonyító tényeket. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy bizonyosan mezolitikus mindössze 30 eszköz Sződligetről, ezzel szemben sorakozik a pesszimista számítások szerint is féltucat „durvaeszközös" lelőhely ténylegesen és átvitt értelemben is súlyos leletanyaga, lelőhelyenként is többszörös mennyiségű értékelhető eszközzel. — Kontra Kozlowsky még felsorakoztathatom a következőket: — ha ez valóban „Upper Palaeolithic (notably Szeletian)" lenne, nem találnánk magyarázatot a levélhegyek különbözőségére, s újabban a Szeleta kultúrát középső paleolit iparnak tartják; — még nem találtunk olyan neolit telepet, ahol ezeket a durva eszközöket felhasználták volna. A neolitikus pattintott kőipar mintaszerű feldolgozásában az összes hazai korai neolitikus lelőhelyről mindössze 456 eszközt elemezhetett, az ennél semmiképpen nem több, máshol már publikált lelet mellett. Kivételes jelentőségű a boldogkőváraljai penge-depot, ami szintén inkább amellett szolgáltat nyomós érveket, hogy nem kell okvetlenül a telepektől távolabb feltételezni az eszközműhelyeket; — bár ezek az eszközök valóban túlnyomóan kevert, de bolocén rétegből kerültek elő (az Avas rétegkörülményeit Simán K. jelenleg tisztázza). E lábjegyzetben is szeretném kiemelni, hogy a meglevő adatok — bármilyen szenvedélyesen is védjük különböző, többnyire erősen spekulatív következtetéseinket — nem elegendőek a végleges megoldáshoz.; Bácskay, E., A magyarországi korai neolitikum pattintott kőeszközei. Dissz. (Budapest 1977) kézirat.; Simán K., Északkelet-Magyarország bizonytalan korú paleolit leletei (Avas). Szakdolgozat (Budapest 1979) kézirat.