Folia archeologica 31.

Gerelyes Ibolya: Török szíjgyártók és nyergesek Budán a XVI. században

270 GERELYES IBOI.YA mely tartozéka. Két alkalommal fordul elő. Egyszer egy pár, egyszer pedig két darab megjelöléssel, értéke igen csekély 12 és 17 akcse.

2

1 A nyereghez, illetve lószerszámhoz tartozó különféle szíjak azonban igen nagy számban fordulnak elő. Kantárt három különböző tételben írtak össze, összesen tíz darabot, kötőféket szintén háromszor, egy- illetve két pár, valamint négy darab megjelöléssel. Szügyelőből, illetve szügyön átmenő heveder szíjból három darabot jegyeztek fel.

2

2 Hasi heveder mindössze egyszer fordult elő. Vezetékszíjat és kengyelszíjat két-két darabot vettek leltárba, kengyelből azonban három pár is volt a tulajdonában. Mindezek mellett béklyókat, pányvákat, ostorokat sorolnak fel nagy tételben. A mester minden valószínűség szerint nemcsak a különféle szíjak elkészítésével foglalkozott, hanem a lószerszám egyéb darabjainak árusításával is. Erre utal, hogy a kengyelek mellett hat pár zablát, és két pár sarkantyút találtak műhelyében, sőt lóvakarót és lócsutakoláshoz használatos kesztyűket is. Egészen bizonyos, hogy mindezeket kereskedelmi árucikknek kell tekintenünk, hiszen a mesternek saját lova nem volt. A budai vámnaplókban gyakori tételként szereplő mesin elnevezésű kikészített juhbőr és a köszele nevű talpbőr szintén megtalálható volt a műhely készletében. Ez utóbbi tétel arra utal, hogy Dur Ali a lábbelik készítésében sem lehetett járatlan, sőt ezek varrásával és árusításával is foglallkozott. A hagyatékban ugyanis hat alkalommal említenek papucsot, különböző értékekben, és összesen nem kevesebb, mint 40 párat! A bőrárukhoz tartozik még a jegyzékben megemlített — meglehetősen értéktelen — hat darab erszény is.

2

3 A műhely felszerelésének lehetett része a bőrvágáshoz használatos bicska, valamint a több tételben is előforduló bárd. Ugyancsak ide sorolható a hagyaték egyik jellegzetes darabja, az a mindössze 11 akcsét érő fehér márványtábla, amely a keleti üzletek gyakori berendezési tárgya volt. Használták pénzváltó deszkaként, pultként, jelen esetben az is elképzelhető, hogy a mester munka közben mint kisebb asztallapot maga előtt tartotta, és ezen dolgozott.

2

4 A hagyaték egészéből arra is fény derül, hogy Dur Ali nyerges az iparosok vagyonosabb rétegéhez tartozhatott. Saját háza, üzlete, nagy mennyiségű készpénze volt, és összvagyona is több mint 35.000 akcsét ért.

2

5 A török mesterek erős magyarországi befolyását, és a török fegyverzet, lószerszámok és nyergek széleskörű elterjedtségét bizonyítja az a tény is, hogy például a XVI — XVII. századi nyergek esetében sokszor igen nehéz eldönteni, 2

1 A hagyaték 65. és 90. tétele. A szó olvasata bizonytalan. Sajnos a hagyaték feldolgozásakor a diakritikus pontok hiánya miatt néhány kifejezés olvasata megfejtetlen maradt. 2

2 Az összeírók két külön kifejezést használtak. Az első: sine bend. A kifejezés értelmét 1. Pokaiiin, M. Z-t Osmanli Tarih deyimleri ve terimleri sözlügü. III. (Istanbul 1946) 229. A második kifejezés: pistan kolani. A szó értelmét 1. Redhouse, W.J., A Turkish and English lexicon (Constantinople 1921) 447., 1494. _ 2

3 Károlyi A., i.m. 199. KLülön megemlíti, hogy az erszénygyártók igen nagy megbecsülésnek örvendtek, sőt külön mecsetjük is volt. 2

4 Pestahta. A kifejezés értelmét 1. Redhouse, IV. J., i.m. 449. 2

5 Összehasonlításképpen érdemes megjegyeznünk, hogy például az ugyancsak Budán 1569-ben elhunyt török gyertyaöntőmester hagyatéka 27900 akcsét, az 1558-ban elhúnyt borbély hagyatéka pedig csak 2796 akcsét ért. L. Velics A., Magyarországi török kincstári defterek II. (Budapest 1890) 244. 375.