Folia archeologica 31.
Lovag Zsuzsa: Árpád-kori pecsétgyűrűk. I.
234 LOVAG ZSUZSA agnus dei ábrázolású gyűrűt, a ránk maradt példányok a század második feléből származnak. A geszti lelet két gyűrűjét is III. András pénzei keltezik. Kérdéses az emberalakos gyűrűk eredete, ezek nem kapcsolódnak olyan egyértelműen a pénzábrázolásokhoz, mint az előbbiek. II. András egyik érmének előlapján van szembenéző királyfigura, jobbjában egyenes karddal, baljában kereszttel. 7 4 Két vitatott korú, de mindenképpen a tatárjárás előtt vert brakteátán pedig ugyancsak szembenéző, de királyi jelvények nélkül ábrázolt férfi tart jobbjában keresztet, baljában pedig lombos ágat, ill. liliomot. 75 Talán ezekre vezethető vissza a kardot és liliomot, ill. csak kardot tartó férfialakokkal díszített pecsétgyűrűk ábrázolása. A középen álló életfát két oldalról tartó figurák hazai érmeken nem fordulnak elő, de nálunk is forgalomban voltak a 12. században bizánci aranyak, amelyeken a császár és a császárnő jobbról-balról tartja a kettőskeresztet. 76 A kettőskereszt és a liliom vagy életfa magyar pénzeken is megjelenik szembenéző koronás királyfők között, mégpedig — úgy tűnik — egymással helyettesíthetően, azonos módon elhelyezve. 7 7 Az éremképeknek a pecsétekre gyakorolt hatását a kutatás általában elismeri. 7 8 Ennek több okát is szokták említeni, mint pl. a pecsétvésők és a pénzverőtövek készítőinek azonosságát és a pénzábrák közismert voltát. A most tárgyalt gyűrűknél túlnyomórészt ezt az utóbbi összefüggést tarthatjuk valószínűnek. Kivitelük nem arra mutat, hogy a pénzverő központokban készültek, ezen kívül az érmekkel nem annyira az ábrázolások formája és stílusa mint inkább témája mutat rokonságot. Az elrejtett kincsleletek összetétele, a gyűrűkön kívüli ékszerek minősége és mennyisége, és a pénzek összértéke arra mutat, hogy egykori tulajdonosaik nem a társadalom magasabb rétegébe tartoztak. Parádi Nándor arra is felhívja a figyelmet, hogy a lelőhelyekből ítélve az egykori elrejtők a falvakban lakó, a pénzforgalommal és a kezdődő árutermeléssel kapcsolatban álló személyek voltak. 7 9 A lelőkörülményekből kirajzolódó képet, az oklevelek analóg gyűrűspecséteinek tulajdonosait és a pecsétgyűrűk megjelenésének idejét is figyelembe véve tökéletes összhangot találunk a hazai diplomatika történetével. A 12. sz. végén jelenik csak meg az addig szinte kizárólagos királyi oklevél mellett a magánpecsétes oklevél, elsősorban az egyházi, majd a világi méltóságviselők körében. 8 0 Az írásbeliség decentralizálása azonban csak a 13. sz. elejére fejlődik ki. Ettől kezdve indul meg a hiteleshclyek, káptalanok, városi hatóságok és a megyésispánok oklevélkiadása, saját pecséteikkel hitelesítve. 81 Az aranybulla után egy új elem tűnik fel a megyék életében, a királyi szervien7 4 CNH 172. 7 5 CNH 269,270. 7 6 Hóman В., i.m.272. 7 7 CNH 204,251. 7 8 Kumorovitz В., i.m. (1936) 54-55.; Kumorovitz В., i.m.(1944) 55.; Kubinyi A., i.m.115,133.; GedaiL, BpR 21 (1964) 264. 7 9 Parádi X, i.m. 155. 8 0 Szentpétery /., i.m.(1930) 47,77.; Kumorovitz В., i.m.(1944) 39.; Kumorovitz В., Sz (1963) 27.; 8 1 Szentpétery /., i.m.(1930) 121,147.; Kumorovitz В., i.m. (1936) 45.; Kumorovitz В., i.m.(1944) 39,46-48.; Kumorovitz В., i.m.(1963) 26.; Istványi &'., Sz 71 (1937) 517-.; Kubinyi A., i.m.119.
