Folia archeologica 31.
Lovag Zsuzsa: Árpád-kori pecsétgyűrűk. I.
222 LOVAG ZSUZSA Méreteik, formájuk és a gyűrűfejek ábrázolása tekintetében igen közel áll az Akasztó-pusztaszentimrei lelethez két pecsétgyűrű, amelyeket a szabadbattyáni Somló-dombon végzett ásatás anyagából ajándékozott Batthyány Géza a Nemzeti Múzeumnak 6 (1. ábra 6—7). A Somló-dombi „ásatást" teljesen szakszerűtlenül folytatták egy középkori épület falmaradványai között, ezért eredményei megbízhatatlanok, és fennáll a lehetőség, hogy különböző környékbeli helyekről előkerült leleteket is összekevertek. A leletanyag egy része a földesúr Batthyány család birtokába jutott, s tőlük kerültek később egyes darabok a Nemzeti Múzeumba, ill. kerülő úton az Iparművészeti Múzeumba. Az „ásatás" Hampel által ismertetett leletei mindenesetre a 12— 13. századból származnak, s velük együtt előkerült IV. Béla érmeket is említ a szerző. A rajzban bemutatott hét gyűrű közül három liliomos díszítésű, de egyik sem egyezik a Nemzeti Múzeumban ma is fellelhető két pecsétgyűrűvel. 7 A publikáció három liliomos gyűrűjét nem találtuk az ötvösgyűjtemény anyagában, így csak a rajz alapján tételezhető fel, hogy valószínűleg a 13. század végéről származnak. A Nemzeti Múzeumban levő két gyűrűt a tatárjárás előtti időszakra keltezik a Parádi által összegyűjtött analógiák, s ezt a szabadbattyáni lelet hasonló korú, ill. korábbi darabjai is megengedik. Esztergom-Szentkirályon találtak egy elrejtett kincsleletet, amelyet állítólag III. Béla érmei és különböző friesachi pénzek kelteztek. A kerek fejű, indadísszel körülvett liliomot ábrázoló ezüst pecsétgyűrűt a vele együtt előkerült rombusz alakú ruhakapocs és a veretes öv csatja alapján a 13. század második felére keltezhetjük. 8 Ugyancsak elrejtett — öt ezüst pecsétgyűrűből álló — kincsleletet találtak Pozsony-Széleskúton, a gyűrűk egyikét felirat nélkül, vonalkerettel körülvett liliom díszíti. A liliom megformálása és a pecsétlőlapnak a keltezett gyűrűkkel megegyező kis mérete (átmérője 1 cm) alapján a 13. század közepe táján készült, bár az együttes egyik későbbi - feliratos — gyűrűjéből következtetve csak a század végén, vagy a következő század elején került földbe. 9 A középkori ötvösgyűjteményben van még néhány olyan liliomos vésetű pecsétgyűrű, amelyeknek lelőkörülményeiről semmit nem tudunk, de amelyeket a tatárjáráskor elrejtett kincsleletek analógiája alapján a 13. század elejére keltezhetünk 1 0 (1. ábra 8—12). Közös vonásuk a közel azonos gyűrűformákon és méreteken túl az, hogy ábrázolásukat csak fenntartással nevezhetjük liliomnak, stilizált rajzuk bizonyos antropomorf vonásokat mutat. Ebből a rajzból — a kísérőleletekkel előkerült és a feliratos gyűrűk alapján — úgy tűnik, a század második felében alakult ki határozottan a tisztán növényi eredetű liliomforma, amely aztán meglehetősen gyakori lesz a későbbi időszakokban 11 (1. ábra 13-17). 0 MNM, ltsz: 1883.78.1., 1883.78.5. Mindkettő ezüst, pecsétlőlapjuk átm: 1,2, ill. 1,3 cm. 7 Hampel J., Arch. Ért. 2 (1882 - 83) 146. 8 Récsey V., Arch.Ért. 14 (1894) 70. 9 Szendrei J., Arch.Ért. 10 (1890) 59. 1 0 MNM, ltsz: 56.1 l.B. Ezüst, pecsétlőlap átm: 1,3 cm. 61.2158.C. Ezüst, pecsétlőlap átm.: 1,3 cm, App.Jank.122. Ezüst, pecsétlőlap átm: 1,2 cm. 61.82.B. Ezüst, pecsétlőlap átm.: 1,4 cm. 60.59.C. Bronz pecsétlőlap átm. : 1,2 cm. 1 1 MNM, ltsz: 1888.116.1. Ezüst, pecsétlőlap átm.: 2 cm. 61 92.B. Bronz, pecsétlőlap átm.: 1,3 cm. 56.12.B. Ezüst, pecsétlőlap átm.: 1,9cm.55.436.C. Ezüst, pecsétlőlap átm.: 1,5 cm. 1872.112.5. Bronz, pecsétlőlap átm.: 1,9 cm.
