Folia archeologica 31.
Fodor István: Honfoglalás kori korongjainak származásáról. A verseci és tiszasülyi korong
198 FODOR ISTVÁN köztük a honfoglaló magyarok — hitvilágában játszott fontos szerepet, amelyről honfoglalóink művészete is tanúskodik. 0 5 A lónak és az életfának együttes ábrázolása véleményem szerint ugyancsak a samanisztikus hiedelmek gondolatköréhez tartozik. Népünk emlékrögökben élő ősi hiedelme szerint ugyanis a sámán lovon jut fel az életfa tetejébe, a felső világban lakozó szellemekhez. A sámándob tulajdonképpen a sámán lova, a táltosló, amelyet a dobverővel, azaz a korbáccsal biztat gyorsabb ügetésre lovasa a szellemvilágba vivő úton. 66 Egyik népmesetípusunk szerint a király udvarában növő hatalmas fára való feljutás közben a hős annak ágai közt rézszőrű, ezüstszőrű, aranyszőrű, gyémántszőrű lovakra lel, ezeket megeteti, megitatja s rajtuk teszi meg a mind felsőbb rétegekbe vezető utat. 6 7 A Pávatoll c. székely népmesében pedig — amelyre ebből a szempontból Bálint Csanád utalt először 6 8 — az úton talált, beszélni tudó lókoponyát ,,...a király parancsolatjára a palota ablaka alá két singnyire beássák a földbe, hogy ne árthasson. A legközelebbi éjen egy olyan terebélyes borostyánfa nőtt ki a lófőből, hogy az ágai benőttek a palota ablakán, s annak belőlről mind a négy falát befonták szépen kivirágozva." 69 A későbbiekben életet adó csodálatos fa kétségkívül a halála után megelevenedni képes táltosló szabadlelket hordozó, tehát magát az állatot megszemélyesítő koponyából nőtt ki. 7 0 Népmeséink életfán tanyázó s a hőst az égi rétegekbe juttató táltoslovait idézi fel bennünk a zempléni vezérsírból előkerült egyik korong (6. ábra), amelynek hasa alatt az általánosabb megfogalmazással ellentétben nem az életfa gyökerét és törzsét látjuk, hanem az állat hátán levőhöz némileg hasonló, csúcsával lefelé irányuló, háromlevelű palmettacsokrot. Az egykori ötvösmester talán az életfa ágai közt, magasan a fa törzsébe rejtett istállóban tanyázó aranyszőrű paripát kívánta megjeleníteni. 7 1 A világi rétegeket összekötő életfának és a túlvilág szellemlényeivel kapcsolatot létesítő sámán (táltos) lovának kapcsolatát nem csupán népmeséink tükrözik, hanem népi ábrázolóművészetünk remekei is. A Szűcs Sándor által gyűjtött sárréti pásztor faragványokon az életfa mellett lovat vagy ló6 5 Vö. Diószegi V., Népi kultúra - népi társadalom 2-3 (1969) 295-326.; Dienes I., Die Kunst... 104— 105. ; Ua., Der Weltbaum. .. 202-207.; Fodor I., Arch.Ért. 100 (1973) 35-40. L. még: Hoppal M., Mítosz: kép és szöveg. In: Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához. III. (Budapest 1978) 301-337.; Komoróczy G., Ethn. 87 (1976) 569-573. 6 6 Diószegi V., A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben. (Budapest 1958) 218.; Ua., Sámánizmus. (Budapest 1962) 47.; Ua., A pogány magyarok hitvilága. (Budapest 1967) 66,72 — 75. 6 7 Ua., A pogány magyarok. . . 61,66.; Berze Nagy J., Égigérő fa. Magyar mitológiai tanulmányok. (Pécs 1958) 131-132. 6 8 Bálint Cs., MFMÉ 1970/1, 37. 6 9 Kriza J., Székely népköltési gyűjtemény, II. (Budapest 1956) 76. 7 0 Vö. Dienes I., A honfoglaló magyarok lélekhiedelmeinek régészeti bizonyságai. In : Előmunkálatok. . . III, 37 — 38. ; Ua., A honfoglaló magyarok lélekhiedelmei. In : Régészeti barangolások Magyarországon. Szerk. Szombathy V. (Budapest 1978) 224-231.; Ua., Arch.Ért. 105 (1978) 110.; Ua. Alba Regia 17 (1979) 87. 7 1 A korong felülete több helyen sérült, így az állat hátából kiágazó palmetta jobboldali levelei nem vehetők ki tisztán. — Ezúton is szeretném megköszönni a nyitrai Szlovák Régészeti Intézet vezetőinek és munkatársainak, hogy 1979 novemberében Mesterházy Károllyal eredetiben vizsgálhattuk a zempléni leleteket, s azokról Bánó Attila grafikusművész barátunk gondos, elemző rajzot készíthetett.
