Folia archeologica 31.
Fodor István: Honfoglalás kori korongjainak származásáról. A verseci és tiszasülyi korong
196 FODOR ISTVÁN versecihez hasonló ábrázolás. Ezért aligha tarthatjuk valószínűnek, hogy a függesztőfüles verseci példány előzményeit az egyébként is viszonylag kisszámúnak mondható avar anyagban kereshetnénk. Sokkal ésszerűbbnek tűnik az előzményeket azokon a keleti területeken keresni, ahol a magyarság keleteurópai szállásai lehettek vagy amelyekkel őseink kapcsolatban álltak. E kitekintést megelőzően azonban úgy vélem, nem felesleges néhány szót ejteni a verseci s a hozzá hasonló korongok ábrázolásáról. Ennek tartalma és lehetséges gondolati háttere ugyanis — mint alább látni fogjuk — közelebb visz bennünket korongjaink (s egyúttal egész honfoglalás kori művészetünk) származásának jobb megértéséhez. Elöljáróban utalni szeretnék arra, a szakembereink körében László Gyula nyomán ma már általánosnak mondható vélekedésre, hogy honfoglalás kori művészetünk csupán dekoratívnak tetsző mintakincse eszmei tartalmat hordozott, azaz: mondanivalója volt a kor embere számára. 5 3 Nem volt ez másképpen a többnyire alakos ábrázolásokkal díszített varkocskorongok esetében sem. Dienes István mutatta ki meggyőző érveléssel, hogy óvó-védő szerepet tulajdonítottak nekik viselőik. Az állatok alakjával azok lelkét vélték szolgálatukba állítani, a növényi ornamentika pedig a létező világokat összekapcsoló világfát jelképezte. 5 4 A világfa megformálásának szándéka néhány esetben szinte teljesen egyértelmű (Anarcs, Sárospatak), a legtöbb esetben azonban csak palmetták vagy levelek jelzik. A honfoglalás kori művészetünkre jellemző elvontság, a jelképek dekoratív mintákká való leegyszerűsödése — úgy vélem — aligha jelenthet mást, mint azt, hogy e jelképek tartalmával mindenki tisztában volt. Ez az elvontan fogalmazó művészeti stílus azonban békésen megtűrte a jóval egyértelműbb kifejezési formákat is. Néhány egyszerűbb kivitelű korongunkon nemrég ugyancsak Dienes István ismerte fel a népünk hitvilágában jelentős szerepet játszó madaras csúcsú világfa félreérthetetlen megjelenítését. 5 5 A verseci típusú korongok megfejtésénél is az egyértelműbb kompozíciókat kell alapul vennünk. Ahhoz aligha férhet kétség, hogy az állat hátából kinövő palmetta az életfát vagy világfát jelképezi. 5 6 Bálint Csanád ugyan azzal a lehetőséggel számolt, hogy a szaltovói korongokéhoz hasonló lovas alakját ismerhetjük fel benne. 5 7 Ennek azonban véleményem szerint éppen az általa közölt dunamocsi korong ábrázolása mond ellent (5. ábra 1). Ezen ugyanis világosan kivehető, hogy az állat marjából kinövő leveles ág (életfa) gyökerét is ábrázolták annak hasa alatt. Ugyanúgy két gyökérből egyesül itt az életfa felmagasodó törzse, mint az anarcsi korongon, 5 8 a szakonyi 5 9 és 5 3 László Gy., A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. (Kolozsvár 1943) 66 — 67.; Dienes I., A honfoglalás kora. (Bp. 1970) 8- 12. 5 4 Dienes I., Die Kunst. . . ; 101 — 105.; Ua., A honfoglaló magyarok. 52 — 55. 5 5 Ua., Die Weltbaum. . . 205. 6 6 Ua., Die Kunst. .. ; 104., Ua., A honfoglaló magyarok és ősi hiedelmeik. In: Uráli népek. Szerk. Hajdú P. (Budapest 1975) 95. " Bálint Cs., MFMÉ 1970/1, 36-37. 0 8 Dienes /., A honfoglaló magyarok, 35. kép. 5 9 Uo. 49, 16. kép.
