Folia archeologica 31.

Sz. Garam Éva: VII. századi aranyékszerek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeiben

158 Sz. GARAM ÉVA A XIX. század közepén, amikor a boglárt a díszmagyar ékszerkészletébe beledolgozták a boglár hátlapjához két, téglalap alakú keskeny aranylemezt szegecseltek, melyekhez 4 — 4 sorban 4 — 4 arany karika segítségével XVI. századi arany dióbél lánc kapcsolódik. A láncok végein ívelt arany lemez zárótagok, melyeket 9 — 9, gyöngydróttal összekötött aranylemez golyóból álló sor keretez. A zárórész golyósorának íve tágabb, mint a bogláré, a gömbök egyenletesebbek, sárgábbak és kisebbek, mint a boglár gömbdíszei. Az öv zárórésze feltehetően az ékszer összedolgozásakor, a boglár gömbdíszének alapján készülhetett. Ugyanabból az időből származhat a mentekötő lánc középső kerek dísze is, mely a bogláron levő mintakincset utánozza, más ötvöstechnikával. A Prónay boglár közeli párhuzamát az Ozora-tótipusztai fejedelmi sírleletből ismerjük.

2 A tótipusztai leletben 2 db, a Prónay boglárhoz hasonló, de kisebb boglár található (2. ábra 1 — 2). Gömbsorkereteléses körben ékkőberakásra szolgáló arany rekeszek. A boglárpár hátlapján 2 — 2, felvarrásra szolgáló fül (2. ábra h — с ). A gyöngysordíszes peremrész az egyik darabnál két helyen, egymással szemben, a másik darabnál csak egy oldalon áttörve; itt az összekapcsolásra szolgáló hurok és akasztó volt felerősítve. A Prónay-boglár hátlapján a felerősítés eredeti módja nem látszik. A hátlapon egy halvány, átlós irányú benyomódás ugyan felfedezhető, de a felerősítés egykori módjának eldöntéséhez támpontot nem ad. Nem lehet eldönteni, volt-e a Prónay boglárnak párja, vagy nem? A Prónayboglár legközelebbi párhuzama a tótipusztai, párosan került elő. A hurok felerősítési módja (többrétegű alátét) és az egyik boglár keretelésének kétoldali áttörése megengedi azt a feltételezést, hogy a tótipusztai boglárpárt csak másodlagosan használták ruhakapcsolóként. A két kerek melldísz eredetileg talán egy gallér ékköves darabja volt (mint pl. a ravennai Theodora mozaikon a jobb és bal vállon látható). A dunapentelei (Dunaújváros) sírok és a zsélyi (Zelovce) temető bizánci eredetű mellboglárjai arra mutatnak, hogy a legkorábbi, avar kori mellboglárok а VII. század végére keltezhetők. Jó párhuzam egy, — állítólag — a Sutton Hoo-i leletből származó

3 arany mellboglár is, amely gyöngydrót kereteléses, a keretben egyenlő szárú kereszt alakú minta, ékkőberakásra szolgáló rekeszekkel, középen gyöngydróttal kereteit mezőben kék üvegkő (2. ábra 5—6). A mellboglár bizánci munka, feltehetően a VII. századra datálható. Egyszerű, bionzbói készült „másolatát" későavar kori temetőben is megtaláljuk, pl. Homokmégy-Halom, 11. sír.

4 Bizánci eredetű mozaikokon, freskókon néha nagyméretű, kerek díszeket látunk, gyöngysor keretben, színes ék2 Hampel, J., Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn. III. (Braunschweig 1905) 267.t.l.; Bóna I., A népvándorlás kora Fejér megyében. Fejér megye története. 1,5. (Székesfehérvár 1971) 22. kép. 3 Hofstätter, H.H, — Pixa, H., Vergleichende Weltgeschichte. VIII. (Baden-Baden 1964). A leletre Kovrig Ilona hívta fel a figyelmemet, megjegyezve, hogy a lelőhely megjelölése feltehetően téves. Az új Sutton Hoo monográfiában a boglárpár valóban nem szerepel: Bruce-Mitford, R., The Sutton Hoo ship-burial. Г-Н. (London 1975, 1978). 4 Garam, É., The Homokmégy —Halom cemetery. In: Avar finds in the Hungarian National Museum. Cemeteries of the Avar period (567 — 829) in Hungary. I. (Budapest 1975) Fig. 3: 11/2 — 3.