Folia archeologica 30.

Patay Pál: A Tiszavalk-tetesi rézkori temető és telep. II. A telep

TLSZAVALK—TETES 31 4-5. ábra XI I/a gödöt (1:3) Abb. 4-5. Grubt XII/a (1:3) A feltárt területen egyébként fiatalabb korú gödrökből, valamint gödrökön kívül szórványosan is a fent ismertetetthez hasonló kerámia került elő. Ezek között vannak jellegzetesen korai rézkori darabok, mint egy vékonyfalú, jól kiégetett, bütykös csésze töredéke (9. ábra 1), pontokkal díszített cserepek (6. ábra 10; 9. ábra 2,9), egy csövestalpú tál aljának töredéke, amelynek szegélye plasztikus lencsékkeldíszített, mint ami a korai rézkor lucskai csoportjában gyakori (9. ábra 5), egy kívül-belül díszített tál (9. ábra 6; 10. ábra 7), vagy egy csövestalpú tál fecskefarkszerűen végződő, hosszúkás áttöréssel ellátott, szögletes, sakktáblaszerű mintával díszített töredéke (6. ábra 11 ), továbbá egy kiegészíthető, nagy lapos tál (11. ábra). Számos hálómintával díszített töredék viszont már a javarézkor stílusára utal (9. ábra 3^1, 7-8, 10; 10. ábra 1-2, 6). A telepnyomokban talált jelenségek között azt is meg kell említenünk, hogy a XlI/a gödörnek a XXIV. felületbe nyúló részén, 31 cm mélységben egy nem szabályosan eltemetett, inkább csak a gödörbe bedobottnak látszó csontvázra találtunk ("B"). Hanyatt feküdt, DNy-ÉK (240°-60°) tájolásban, de a végtagcsontjai - anatómiai rendben ugyan - össze-vissza helyezkedtek el. Melléklete nem volt. Közvetlenül mellette, hasonló mélységben egy másik csontváz teljesen szétszóródott darabjai voltak ("C") és odébb 40 cm mélységben egy összetört koponya ("A"). Ezek semmiképpen sem voltak feldúlt sírok maradványai. Körülöttük a talaj bolygatott voltára nem utalt semmi sem. Hasonló jelenség volt az is, hogy a 23. sírt kitöltő földben, jóval a sír feneke fölött egy radius és egy ulna volt található, amely nem tartozott a sírban levő, egyébként teljes csontvázhoz. Különben az V/f gödörben is volt egy humerus önmagában. A Hunyadi halmi csoport telepéhez az alábbiak tartoztak: III ja gödör. Szabálytalan alakú, K-Ny irányban kb. 3,85, É-D-ben maximum 3,10 m kiterjedésű. A K-i részén teknős aljú volt, míg a Ny-i és DNy-i része az eleven föld alá beöblösödött. Legnagyobb mélysége 176 cm. A gödör K-i felében egy befelé lejtő, kb. 10 cm vastag kagylóréteg húzódott, amely a III. és IV. felület határán (kb. K-Ny-i vonalban), a gödör legnagyobb átmérőjén vont profilban 70 és 115 cm közötti mélységben jelentkezett. Kissé lejjebb, részben alatta, egy átégett foltokkal erősen kevert agyagréteg helyezkedett el, amely — akárcsak a kagylóréteg - lejtősen követte a gödör aljának vonalát (80 és 125 cm közötti mélységben). A gödör középen levő mélyebb részben szintén voltak agyagcsíkok. Ezek tetején aránylag több edény töredék volt található (12. ábra). Az említett rétegek