Folia archeologica 30.

Lovag Zsuzsa: Kanizsai János esztergomi érsek pecsétgyűrűje

FOLIA ARCHAEOLOGICA XXX. BUDAPEST 1979 KANIZSAI JÁNOS ESZTERGOMI ÉRSEK PECSÉTGYŰRŰJE LOVAG Zsuzsa A Magyar Nemzeti Múzeum középkori ötvösgyűjteményében őrzött ékköves pecsétgyűrűt már többször is említették a szakirodalomban,

1 de egykori tulajdonosának személye és maga a tárgy is megérdemli, hogy kissé bővebben foglalkozzunk vele. A gyűrű aranyból készült, öntött, sima, külső oldalán kissé domború abroncscsal, amely kiszélesedve csatlakozik a szabályos nyolcszög alakú fejhez. Ennek közepén szabálytalan, felfelé szélesedő nyolcszögletű sötétkék zafír van, sima lapjába igen finom munkával egy szárnyas saslábat metszettek. A körben ráhajtott arany szegélyen vésett felirat van, amely a nyolcszögletű fej alsó és fölső egy-egy oldalát kihagyva, kétfelől veszi közre az ékkövet. A betűsor külső fele hiányzik, mert a pecsétlőlap igen erősen megkopott. A megmaradt részek azonban tanúsítják, hogy a köriratot igen gondosan, mélyen vésték be, a felirat tagolása és a még látható fél-betűkből ítélve azok elhelyezése és formája gyakorlott mesterre valló, kvalitásos munka. Az abroncsnak a gyűrűfejjel átellenes oldala erősen benyomódott, ami nyilvánvalóan ugyanúgy a rendeltetésszerű használat, azaz a gyakori pecsételés nyoma, mint a körirat kopottsága

2 (1-2. ábra). A gyűrű eredetileg Jankovich Miklós gyűjteményében volt, akinek kéziratos leltára szerint Majkon találták, az elpusztult camalduli kolostor területén.

3 Majk elpusztult település Komárom megyében, Tatától délre, ahol a XIII. századtól kezdve említenek a források premontrei monostort, amely a XV. század közepén még fennállt. A Jankovich említette camalduli rendház a volt premontrei monostor helyén állt.

4 1 C^pbor, В., Magyarország világi és egyházi hatóságai kiadott pecsétcinek jegyzéke. (Pest 1872) 53. (Sajnos a jegyzékben megadott hivatkozás - Tudományos Gyűjtemény 1840. VII. 68. téves, sőt az egész évfolyamban sehol nem szerepel a pecsétgyűrű.); Vezető a Történeti gyűjteményekben. (Budapest 1938) 25.; Hlatky M., A magyar gyűrű. (Budapest 1938) 62., V.t. 54. 2 A gyűrű átmérője: 2,3 cm, fej mérete: 1,4x1,6 cm, súlya 17,12 gr. Ltsz.: 58.67.B. 3 Collectio Annulorum, nr. 96.: „Annulus aureus maior pretiosissimus ideo, quod saphirum octangularem contineat, cui familiae Kanisay insignia, pes videlicet unguiculatus gruis et alatus, insculpta sunt, cum inscriptione minus legilibi. Apparet tamen fuisse sigillum (oannis Kanisa archiepiscopi Strigoniensis. Inventus in terrenoclaustri abolitiCamaldulensium in Majk, per genitorem Joannis Légrády. . ." 4 Csánki D., Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. (Budapest 18901913) III. 507.; Oszvald, F., Művtört.Ért. 6(1957) 246. 13 Folia Archaeologica XXX. 1979