Folia archeologica 29.

Vörös István: A Biharugra-Földvárhalom bronzkori telep állatcsontleletei

BLHARUGRA ÁLLATCSONTLELETEI 83 osteometriai adatai (1. táblázat) más magyarországi bronzkori telephelyek - Tószeg, Tiszaluc-Dankadomb, Békés-Városerdő, Dunaújváros-Koszider" - variációs terjedelmébe tartoznak. A házilovak rasszkritériumai közül az egyik legtöbbet vizsgált és értékelt a metapodium-index. Az említett telephelyeken a lovak a metacarpus-index alapján a Brauer-féle „enyhénkarcsú" és a „középerős" típusokba tartoznak. Bökönyi S.

8 a Közép- és Kelet-Európa bronzkori lovait (a vaskoriakkal analóg) két csoportra osztja: a kisebb termetű és karcsúbb csontozatú „nyugati csoport-ra" és a nagyobb testméretű és vaskosabb csontozatú „keleti csoport"-ra. A két csoportot egymástól a Bécs-Velence közötti vonallal választja el. Feltételezi, hogy a két csoport az eltérő konstitúciójú vadlópopuláció domesztikálásával jött létre. A magyarországi bronzkori lovakat a „keleti csoport"-ba sorolja. Európában az őskori lovak testméretének és testmagasságának kelet-nyugat irányú csökkenése figyelhető meg. Az osteometriai adatok összehasonlítása pedig arra enged következtetni, hogy az őskorban a lovaknak a tenyésztéstől függetlenül különböző biogeográfiai területeken különböző ökotípusai alakultak ki. A Kárpát-medence bronzkori lovainak eredetkérdését, csak a rézkori populációk komplex vizsgálatával lehet majd megközelíteni. Annyi azonban már most is megállapítható, hogy a mai ismereteink szerint legkorábban a tiszapolgári kultúrával megjelenő

9 lovaknak, illetve az azt követő lópopulációknak a testmérete az osteometriai adatok tanúsága szerint nem egységes. Kutya A Biharugra-földvárhalmi telepről csak maxilla és corpus mandibulae töredékek kerültek elő. A corpus mandibulae karcsú, az alsó él enyhén ívelt. A fogazat szabályos. Három corpus mandibulae fogsorának (ltsz.: 77.1.49, 93, 23.) méretadatai a következők: 1, _

4 hossz: 33, 40, 36; M

x hossz: 21, 21, 20; M,_

3 hossz: 35, 35, A kutyák a kistermetű tőzegspitz (Canis familiaris palustris Kiitimeyer) alakkörbe tartoznak. Hasonló egyedeket írtak le Tószegről

1

0 és Tiszaluc-Dankadombról is.

1

1 Gims^arvas Más bronzkori lelőhelyhez hasonlóan, Biharugra-Földvárhalmon is a vadászott állatok közül a legtöbb csontmaradvány a gímszarvastól származik. A gímszarvas-populációk testmérete a holocén folyamán a mindenkori klimatikus viszonyoknak megfelelően változott. A bronzkori gímszarvasok testméretének jellemzésére elmondhatjuk, hogy a Kárpát-medencében az autochton keleti típusú gímszarvaspopuláció testmérete az őskor folyamán a subborealis humid klíma következtében a bronzkorban a legalacsonyabb, de a nőstényeinek testmérete és testmagassága felülmúlja a ma élő gímszarvasok hím egyedéit. Az osteometriai adatok (1. táblázat) a nőstény egyedek méretvariációjába tartoznak, tehát a gímszarvas csontmaradványok nőstény egyedektől származnak. ' Ua., Acta Arch.Hung. 2(1952) 109-111.; Ua.. HOMÉ i. h. 27-28.; Ua., History . . . 534-548. 8 Uo. 257-259. 9 Uo. 238-239. 1

0 Reményi, К. A., Acta Arch.Hung. 2(1952) 115-124. 1

1 Bökönyi S., HOMÉ i. h. 27. 6*