Folia archeologica 29.

Éva B. Bónis: Rekonstrukciók a Szomor-somodorpusztai római kori temetkezési kocsi felszereléséből

A SOMODORI KOCSI 123 telű a lemezből készült kancsótest. A vállon kis beütögetett levéldíszek alatt indadísz (6, 9. ábra 2, 3), majd kis rácsozott virágkelyhek sora látható (külön töredéken - 4, 9. ábra 3). Öntéssel készült a fenti szfinxprotomét viselő fül (4, 5 ábra), amely Satyros fejet ábrázoló attacheval fekszik a kancsó oldalára; a profilált lap teljesen rekonstrukció, a kis fenéktöredéken

1

1 talált szeglyuk mutatta az eredeti összeillesztés módját (4, 6. ábra). Ezen a töredéken rácsozott testű gyümölcsös kosárkák

1

2 veszik körül a kancsótest alsó csúcsát. Radnóti már az első rendszerezéskor az ilyen típusú öntött füleket és a hozzájuktartozó lemezkancsókat helyi, pannóniai készítménynek határozta meg.

1

4 Egy későbbi munkájában lelőhely-kataszterrel bizonyítja a szfinxprotomés kancsófülek pannóniai jellegét,

1

5 és a lemezkancsók helyi gyártását,

1

6 főleg a II. század közepétől. Lehetségesnek tartja, hogy ezeket a lemezkancsókat még a III. század elején is használták.

1

7 3. Njeles csésze (ún. patera) bronzból. Ltsz.: 90.1889.5, 6, 9. Méretei: H(nyéllel): 41,3 cm, nyél H: 14 cm, csésze átm: 27,3 cm, perem: 2,3 cm, umbó átm.:7,4 cm. Az öntött nyél egymagában már régen ismert a szakirodalomban.

1

8 Radnóti részletesen foglalkozik e példánnyal,

1

9 s említi a lemezből készült csésze töredékeit is. A csészét mint önálló tálat Gaul rajzban közli,

2

0 de nem szerepel sehol a nyeles csésze díszes umbója, amelyet a leletegyüttesben szintén megtaláltunk. A nyeles csésze rekonstrukcióját ugyancsak Bruder Katalin főrestaurátor végezte, a csésze töredékes lemezei alá az új tálat Szabó László restaurátor domborította. Az így elkészült nyeles csésze (10-12. ábra) szokatlanul nagy példány, amelynek az egyensúlyát már a római korban eredetileg is ólommal kitöltött umbo biztosította. Az umbo közepében a porzószerű pontozott díszt 10 virágszirom, majd háromszög és sugárdíszek veszik körül, ezt az umbo széle felé álló kis csónak alakú díszek szegélyezik (11-12. ábra). A csésze testét ún. lótusz virágkehely alakú bevájt dísz borítja. A vízszintesen álló perem szélét többszörösen egymásmellé bevert, kissé domborított koszorúornamens alkotja. Az öntött nyél ún. skorpió olló formájú támasztóval tartja az edény testét. Két vízszintesen kiálló szárny alakú támasztónyúlvány fokozza a biztonságot. A támasztóra akanthuszleveleket véstek be. Ezek a levelek azonos kivitelűek a somodori kancsó töredékein látható levéldíszekkel. A forgó csavart díszes gyűrűk között tojástagokkal vezet át a kanellurás részbe, amelynek alján bevájt indadísz fut 3-3 pontból álló termésekkel. A fogó szépen kidolgozott kosfejben végződik. Az igen gyakori kosfejes fogóknak ezt a bevájt dísszel ékesített változatát ugyancsak Duna-vidéki műhelyhez kötik, amely a II—III. században dolgozhatott.

2

1 A kancsó-nyeles csésze együttes gyakori a pannóniai rómaikori kocsileletekben. Ezt a birodalomszerte használatos edénypárt a pannóniai leletek messzemenő figyelembevételével külön monografikus tanulmányban dolgozta fel H. U. Nuber.

2

2 E készlet szerepét megvizsgálta az áldozatbemutatásnál, a napi életben és a sírbahelyezés esetében. Az antik irodalom, a leletanyag és az ábrázolások segítségével kimutatta, hogy ez a „Service", melyhez egy törülköző - mantela is tartozott, mindegyik esetben kézmosás céljaira szolgált. Meggyőzően bizonyítja, hogy a patera elnevezés csak a nyél nélküli umbós áldozati csészét illeti meg, s a szóban forgó edény az nyeles csésze (Griffschale). A rekonstruált nagyméretű és díszes somodori edénypár formai és kronológiai meghatározása nem könnyű feladat. A kancsó a keskenyszájú, kiöntős lemez-