Folia archeologica 28.
Lovag Zsuzsa: Román kori körmeneti keresztjeink egy csoportjáról
182 LOVAG ZSUZSA Még két olyan körmeneti kereszt van a magyarországi emlékanyagban, amelyeket formájuk alapján az ékköves keresztekhez kapcsolhatunk. Az első (4. ábra) Kúnszentmiklós határában földből került elő. 2 5 A feszület egyszerű bronzlemezből készült, vastag tűzaranyozása ma is viszonylag jó állapotban megmaradt. Szárai táblásán végződnek, az alsó ívelődő vonalban megy át a ma már hiányzó nyéltüske lapos kis gombjába. A keresztszárak találkozásánál négyzetes kiszélesedés van, sarkain felszegecselt karmos kőfoglalatokkal. Mindkét oldalán poncolt keret és hasonló technikával készült egyvonalas, hajlós indadísz van. Corpusa frontális tartású, alig észrevehetően ívelődő testtel, egészen enyhén előre hajló fejjel. Fején pártázatos abroncskorona, hosszú hajfürtjei elöl a vállaira hullanak, szemei nyitva, bajusza, szakálla nincsen. Vékony karjai könyökben kissé fölfelé hajlanak, ujjait összezárva, tenyerét nagy szeggel átütve ábrázolták. Bordáit ékalakban összefutó, párhuzamos, kissé ívelt vésett vonalak, köldökét kör jelzi. Perizoneuma is vésett díszű, elöl megcsomózott, haránt vonalkázott övének két vége hosszan lecsüng, a kendő alján szegély. Vékony lábait egyenesen, szorosan összezárva, suppedaneum nélkül ábrázolták, alattuk félköríves lemez van, szöggel a kereszthez erősítve. A corpus igen szorosan kapcsolódik körmeneti keresztjeink egyik viszonylag népes, zárt csoportjához, amelyet hazai eredetű, a XI. század végén, ill. a XII. század elején készült tárgyak alkotnak. 2 6 Legközelebbi analógiája egy rügyező ágat ábrázoló kereszt corpusa, amely szinte minden részletében - a hosszú haj és a némiképpen eltérő perizoneum kivételével - megegyezik a kunszentmiklósival. 27 A kereszt, mint láttuk, alapformáját tekintve idegen eredetű, de poncolt indadísze - amely az ,, arbor vitae"-re utal - az előbb említett csoporttal kapcsolatba hozható. Az alján levő tömör kis gomb a corpushoz párhuzamként idézett kereszten is hasonló formában megvan. A táblás végű bronzkeresztek elterjedése és a corpus hazai párhuzamainak kora alapján a kunszentmiklósi keresztet a XII. század második negyedére keltezhetjük. Kevésbé egyértelmű a Nemzeti Múzeum másik táblás végű keresztjének (5. ábra) eredetmeghatározása. A már többször publikált feszület magángyűjteményből került a múzeumba, állítólag Pusztaszentmiklóson (Komárom m.) találták. 2 8 A széles lemezes kereszt öntéssel készült, előlapján kiemelkedő, sima pántszegéllyel. A felső keresztszár táblájában domborművesen mintázott áldó istenkéz van. Hátlapja teljesen sima, aljáról a nyéltüske letörött. A corpus frontális merevségét alig érzékelhető apró elmozdulások törik meg. Feje egészen enyhén a jobb "Kunszentmiklóstól 12-14 km-re, Bösztörpusztán, a régi iskola mellett levő dombon (valószínűleg templom helyén) szántás közben találták. Ma a Nemzeti Múzeumban van. Ltsz.: 1937. 11. M: 25, sz. 19,3 cm. Corpus m: 11,3, sz: 10,6 cm. Közli: Gerevich T., Magyarország románkori emlékei. (Bp. 1938) 199., CCXXXI. t. 2.; Valter I., i. m. 219., XXIV. t. 2. 2l i L. 3. j. Az emlékcsoport publikálását a közeljövőben tervezem. 2 7 A Magyar Nemzeti Múzeumban. Ltsz.: 57.23.B. Közli: Cxpbor B.-S^alay I., Magyarország történeti emlékei az 1896. évi ezredéves kiállításon. (Bp.-Bécs 1897) 66., 85. ábra.; Valter I., i. m. 226., XXIV. t. 4. 2 8 Ltsz.: 1921.10. Méretei: m: 26,8, sz: 23,9 cm. Corpus m: 15,1, sz: 15,5 cm. - Posta В., Dolg. 9(1918) 158-159., 21. ábra 1.; Magyar Művelődéstörténet. I. (Bp. é. n.) 582-583.; Valter I., i. m. 219., XXIV. t. 3.
