Folia archeologica 28.
Lovag Zsuzsa: Román kori körmeneti keresztjeink egy csoportjáról
176 LOVAG ZSUZSA bronz körmeneti keresztek típusát összekapcsolják az ereklyetartó- és ékköves keresztekkel. 1 1 Előfordulnak azonban a sváb vidéken kívül is, elsősorban a nyugati német területeken. 1 2 A Nemzeti Múzeum keresztjének alaptípusa megegyezik az eddig említett feszületekkel, de a körvonalából kiálló kődíszítéssel azoknál gazdagabb, ill. tagoltabb formát mutat. Előzményét ennek is - mint az egész típusnak - az ékköves ötvöskeresztek közt találjuk meg. Az Erpho-kereszt (XI. század vége) az első hasonló körvonalú nyugati példány, amelyen a keresztszárak találkozásánál, a szárak oldalán és táblás végződéseinek közepén is kiálló ékkövek vannak. Ezt a fajta díszítést a bizánci sztaurotékák hasonló kődíszítéséből származtatják. A feltevést az is megerősíti, hogy az Erpho kereszt is valódi keresztereklyét tartalmazott. 1 3 A bronz feszületek között egyedül az amrichshauseni példányon találunk a keresztszárak találkozásánál ékkőberakást, de ezek sem ugranak ki a sima körvonalból. 1 4 Nem találjuk tehát pontos megfelelőjét keresztformánknak, valószínű azonban, hogy Németország nyugati részéről, Westfalia környékéről származik, ahol a Erpho kereszt és a legkorábbi, a mienkhez hasonló bronz feszületek is készültek. Keresztünk rendkívül finoman, gazdag részletességgel megformált corpusa a legszebb bronz Krisztusábrázolások közé tartozik. A táblás végű kereszttípus alapján párhuzamként kínálkozó sváb feszületek közül csupán a legigényesebb kivitelű corpusokkal hasonlíthatjuk össze. Arányait és különös testtartását tekintve a zwiefalteni, amrichshauseni és az andechsi darabokkal rokon, s a részletformákban is számos hasonlóságot találunk. 1 5 Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az összevetésre alkalmas három sváb corpus egymással éppolyan laza kapcsolatban áll, mint a miénkkel. A zwiefaltenit és az amrichshausenit egyaránt a hirsaui művészi körhöz sorolják, de ez a kör rendkívül széles és a különböző hatások más-más intenzitással jelentkeznek az egyes műhelyekben. 1 6 Az egész hirsaui körben érezhető nyugati befolyás — amelyet az anyakolostor és Cluny szoros kapcsolatával magyaráznak 1 7 - sokkal gyengébben érvényesül a zwiefalteni műhely munkáján, mint a hirsaui készítésű amrichshauseni corpuson. 1 1 Fillitz, H., Elfenbein- und Bronzearbeiten in Schwaben. In: Suevia Sacra. 42. 1 2 A darmstadti kereszthez hasonlóan Rogerus von Helmarshausen köréhez kapcsolják a Frankfurt am Main-i Kunstgewerbemuseumban őrzött, vésett hátlapú, kőberakásos keresztet. Kat. Corvey. No. 251.; Egy fuldai táblás végű, hegyikristály berakásos keresztet pedig - a peremén sorakozó lyukak alapján - talán ékkő kerettel is díszítettek. - Thoby, P., Le crucifix des origines au Concile de Trente. Étude iconographique. (Paris 1959) 107., LXVI. t. 152. 1 3 Westermann-Angerhausen, H., Westfälische Goldkreuze und ihre Voraussetzungen in Rheinland und Nicdersachsen. In: Rhein und Maas. 2. (Köln 1973) 183. 1 4 Suevia Sacra, Kat. No. 75.; Himmelheber , G., Das Amrichshausener Bronzekrucifix Pantheon 19(1961) 64-, 1 5 Suevia Sacra. Kat. No. 119. (1130 körül készült), 75. (1140-50 között) és 86. (XII. sz. közepe). A Nemzeti Múzeum corpusának fejtartása, bajusz- és szakállformája, a mell mintázása leginkább a zwiefaltenihez hasonló, a gazdagon díszített, dúsan redőzött ágyékkendő pedig az andechsire és az amrichshausenire. Ez utóbbival rokon a karok és lábak formája is. 1( 1 A hirsaui kolostor 1065-ben történt újraalapításától, s különösen a század végétől kiemelkedő jelentőséget ért el a német egyházban, hatalmas kiterjedésű birtokai Kelet-Franciaországtól Kölnig és Württembergig értek. Az invesztituraharc idején közvetlenül pápai fennhatóság alatt állva széleskörű, a független kolostorokra támaszkodó reformmozgalom elindítója és központja volt, s a XII. sz. elején már 22 általa alapított filiát és 68 hirsaui szellemben reformált monostort tartanak számon. - Tüchle, H., Kirche in Schwaben. In: Suevia Sacra. 24. 1 7 Himmelheber , G., Bildwerke . . . 214.
