Folia archeologica 28.
Lovag Zsuzsa: Román kori körmeneti keresztjeink egy csoportjáról
174 LOVAG ZSUZSA nak. Széttartó lábfejei suppedaneumon nyugszanak, szeg nyoma nincsen rajtuk, a corpust a keskeny lábtámasz alatt levő téglalap alakú lemezen átütött szeg erősíti a keresztre. Az ékkövekkel egykor gazdagon díszített kereszt a bronz körmeneti- ill. oltárkeresztek ritkábban előforduló típusába tartozik. 5 Ezek nyilvánvalóan a drágakövekkel, gyöngyökkel és zománclapokkal díszített arany crux gemmata-k szerényebb eszközökkel készült utánzatai. 8 Legkorábbi példányaikat a XI. század végéről ismerjük nyugaton, a keresztek formája egyértelműen bizánci előképre utal. 7 A Nemzeti Múzeum keresztje által képviselt táblás szárvégű típus már teljesen nyugati forma, noha gyökerei ennek is a bizánci művészethez nyúlnak vissza. Közvetítői a XI. századi nagy ékköves keresztek, amelyekre jellemző a mankós és a táblás szárvégződés. 8 A bronzkeresztek közül a crux gemmatak időben, térben és formában is legközelebbi leszármazottja a XII. század elején Westfáliában, Rogerus von Helmarshausen körében készült, ma a darmstadti Hessisches Landesmuseumban őrzött kereszt. 9 Vésett hátlapján a koronás, jogarral és országalmával ábrázolt donátorfigurát általában Heinrich császár feleségével, Mathildevel azonosítják. A donátor ábrázolása is jelzi a feszület kapcsolatát az ékköves keresztekkel, amelyeken legtöbbször ugyancsak megjelenik az adományozó alakja. A kiemelkedő peremmel kereteit táblás szárvégződésekben üres kőfoglalatok vannak, középen egy-egy nagyobb, ovális lyuk, a négy sarokban átlósan elhelyezett csepp alakú kisebbek. A darmstadti szabályos körmeneti kereszt, előlapján öntött corpus van, vésett díszű hátlapján — a már említett donátoron kívül - középen Agnus Dei, a szárakon evangelista-szimbólumok, aljához lapos nyéltüske csatlakozik. A XII. század 40-50-es éveiben egész sor hasonló kőberakásos, táblás szárvégződésű kereszt készült a Sváb földön, néhány közülük donátor alakjával és a kristályberakás alatt ereklyékkel. 1" Fillitz sváb jellegzetességnek tekinti, hogy a 5 A középkori keresztek rendszerint kettős célt szolgáltak, mise alatt különálló kereszttalpra illesztve az oltáron álltak, processio alkalmával pedig rúdra tűzve hordozták. - Braun, /., Das christliche Altargerät. (München 1932) 470, 479. 6 Az ékköves bronz kereszteken gyakran előfordul a peremen sorakozó, vésett pontkörös díszítés. Ugyanezzel a motívummal találkozunk a bizánci típusú ereklyetartó bronz mellkereszteken, többnyire corpus nélküli, a szárak sarkain csepp alakú toldalékkal rendelkező példányokon. Ezek is az eschatologikus fénylő jelet ábrázoló, monumentális, ékkövekkel és gemmákkal díszített hasonló körvonalú diadal-keresztek bronzból készült utánzatai. - Buschhausen, H., Ein byzantinisches Bronzekreuz in Kassandra. JÖBG 16(1967) 292. 7 Az egyenes, szélesedő szárak sarkain csepp alakú toldalékok díszítik a Saint-Mars-sous-laFutay-i, XI. sz. végi körmeneti keresztet, peremén végigfutó pontkörös díszítéssel. - Les trésors des églises de France. Musée des Arts Décoratifs. (Paris 1965) No. 257; Hasonló formájú kereszt XII. sz.-i ábrázoláson ugyancsak Franciaországból, Laleu-ból: Marcou, F., Album du Musée de Sculpture Comparée. I. (Paris-Bruxelles é. п.) VII. t.; Bizánci eredetű a balatonfüredi kereszt formája is: Valter I., Acta Arch.Hung. 24(1972) 224. 8 Theophanu-kereszt, Essen, Münsterschatz - Schnitter, H., Rheinische Schatzkammer. (Düsseldorf 1957) No. 46., 155. ábra; Birodalmi kereszt, Wien, Schatzkammer - Fillitz > H., Wiener Schatzkammer. (Wien 1963) No. 156.; Herimann-kereszt, Köln, Erzbischöfliches Diözesanmuseum - Rhein und Maas, Ausstellungskat. (Köln 1972) No. E 2.; Enger-i kereszt - Kunst und Kultur im Weserraum 800-1600. (Corvey 1966) No. 250.; Osnabrücki dóm keresztje Witte, F., Der Domschatz zu Osnabrück. (Berlin 1925) 17. '•> Schramm, P. E.-Miitherich, F., Denkmale der deutschen Könige und Kaiser. (München 1962) No. 168. 1 0 Suevia Sacra. Ausstellungskat. (Augsburg 1973) No. 75, 84, 85.; Himmelheber, G., Bildwerke des Hirsauer Kunstkreises. ZfK 24(1961) 203., 10. ábra.
