Folia archeologica 27.

B. Bónis Éva: Edényraktár a brigetioi katonaváros fazekastelepén

80 В. BÓNIS ÉVA vensweerti arany berakásos ezüst kantharoszát.

8 Az ilyen edény, szájpereménél magasabbra emelkedő fülei könnyen letörnek, a fent említett ezüst példányokról éppúgy, mint a most bemutatásra került szőnyi agyag kantharosz esetében. A hildesheimi ezüst kantharoszok füleit is külön találták meg, a mesterek indák, levelek, gyümölcsök fonadékából szerkesztették ezeket. E koracsászárkori ezüst kantharoszok kerámiai utánzatai nagyon ritkák, ez a fémforma agyag változatban túl törékeny. Sokkal inkább ismertek a rheinzaberni sigillata gyár gömb hasú kantharoszai,

9 melyek már egészen más formájúak s jobban meg is felelnek a kerámiaedény felépítési törvényeinek. A koracsászárkori ezüst kantharosz szolgai utánzata lehetett az a mainzi vörösre festett edény, amelynek csak indás, szőlőfürtös fülei maradtak ránk.

1

0 Ezüstcsészére emlékeztet az az ugyancsak homorú falú galliai kétfülű kerámiacsésze, amely oldalán domború medaillont viselt.

1

1 A szőnyi példány fülcsökevénye arra utal, hogy az edényt alul laposan az edény falához tapasztott szalagfülek díszítették, esetleg domborításokkal. A katonai kerámiastílust legerőteljesebben képviselő aquincumi, ún. Kiscelli utcai fazekastelepen került elő jellegzetesen fémedényt utánzó applikációs fültöredék.

1

2 Az agyag kantharosz a brigetioi raktár legkorábbi darabja, valószínűleg a fémedényeket utánzó egyéb kurucdombi gyártmányok körébe tartozik,

1

3 s már mint töredék kerülhetett a többi selejtedény közé. A raktárlelet másik vörösre festett edénye a Drag. 32 terra sigillata formát utánzó rézsútos falú tál (4. ábra 9., 7. ábra 4). A brigetioi példány ennek a hosszú életű tálformának olyan változatát képviseli, amelyet Rheinzabernben, majd Westerndorfban készítettek. Eredeti sigillata formában i. sz. 140-től

1

4 a III. század kö» Per-nice, E.- Winter, F., Der Hildesheimer Silberfund. (Berlin 1901) 34., 12. ábra, XI. t. és 37., 14. ábra, XIII-XVI. t.; Dragendorff

, H., Die arretinischen Vasen und ihr Verhältnis zur augusteischen Kunst. BJ 103(1898) 99.; Legutóbb irodalommal: Hubrecht, A. V. M., De Kantharos van Stevensweert. Openbar Kunstbezit. 1967. 3. sz. 13 sk. 9 Hilgers, W., Lateinische Gefäßnamen. (Düsseldorf 1969) 46 sk. Drag. 53.: 24. ábra, 260. j.; Ludomci, W'., Katalog V. Stempelnamen und Bilder römischer Töpfer. (Jockgrim 1927) 270. G. 1. és 279. VM. e. FO. VII. ,

u Behrens

, G., Dritter Bericht über Funde an dem Kastell Mainz. MZ 8-9(1913-14) 81-82., 18. ábra 6. 1

1 Vertet, H., Projet d'un répertoire des vases à décor moulé, fabriqués à Lezoux. R. A. C. F. 11(1972) 295, 297., III. t. 92. 1

2 PÓCZJ K., Acta Arch.Hung. 7(1956) 80, 83., 3. kép.; Korsófül applikált női fejjel: Nagy -L., Az aquincumi polgárváros tűzoltóságának székháza. LA II. DissPann II: 11. (Bp. 1941) 206., XLVI. t. 17. = PÓCZJK., i. m. 3. ábra 20. 1

3 A fémedényeket utánzó agyagedények divatjára és az ún. katonai edénygyártási stílusra lásd legutóbb: Radnóti

, A

., Eine ovale Bronzeplatte aus Regensburg. BVbl 30(1965) 223.; Nitber

, H. U., Kanne und Griffschale. Ihr Gebrauch im täglichen Leben und die Beigabe in Gräbern der römischen Kaiserzeit. BRGK 53(1972) 72., 391. j. 1

4 Ludoa'ici, W., i. m. V. 284. Ta 1510.; Fischer

, С/л, Zum Beginn der Terra SigillataManufaktur von Rheinzabern. Germania 46(1968) 321 sk.; Westerndorf! előfordulása: Kellner

, H.-J., Die Sigillatatöpfereien von Westerndorf und Pfaffenhofen. Kleine Schriften zur Kenntnis der römischen Besetzungsgeschichte Südwestdeutschlands, 9. (Stuttgart 1973) 16, 20., 19. ábra.; Ua., Beiträge zum Typenschatz und zur Datierung de r Sigillata von Westerndorf und Pfaffenhofen. Zur Sigillata-Töpferei von Westerndorf IV. Dasbayerische Inn-Oberland. BVbl 35(1968) 5-72.