Folia archeologica 27.

Borsányi László: Perui aranykincsek kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban

210 BORSÁNYI LÁSZLÓ lcnítő csipesz közül ki kell emelni azt a darabot, amely platina és arany ötvözetéből áll. Készítéséhez kezdetleges porkohászati műveletet kellett alkalmazni, melynek során az aranyrögökkel együtt hevített platinát kemény munkával kalapálták a kívánt formára. A Nazca kultúrát - többek között - a dél-perui tengerparton, Ica körzetében előkerült tárgyak közül a légies könnyedségű, vékony aranylemezből készített, stilizált madárfigurák és a különleges szépségű, egész arcot beborító, szertartásokhoz használt szájmaszkok képviselik. Az anyag zömét az észak-perui tengerparton az i. sz. első évezred második felében terjeszkedő Chimu királyságból származó darabok képezték. Nagy részük - és tegyük hozzá, hogy a Kolumbus előtti perui aranytárgyak többsége is - a Lambayeque körzetében feltárt sírokból származik. A másik fontos lelőhelynek, a Chimu birodalom fővárosának régészeti légifelvételét is kiállítottuk. A nemesfémfeldolgozás Peruban a chimuk idején élte virágkorát. Egy aranylemezből kalapálták ki azoknak a gyönyörű dómborműves kupáknak a többségét, melyekből húszat állítottunk ki. A legjellegzetesebb darabok közé tartozik az a „huaco", kettős kiöntőcsővel ellátott korsó, melynek csöveit díszes, félkör alakú fogantyú köti össze. Esztétikai érdekességnek számíthatók az arany halotti maszkokon szembetűnő festéknyomok, és egyedülállók a halotti szertartási kezek, melyek egyben a gyűjtemény legértékesebb darabjai is. Különlegesség az a szertartási tunika, ami 3000 db apró aranypikkellyel van beborítva. Figyelmet érdemel egy szertartási pohár, mely közlekedőcsővel kapcsolódik egy rituális termékenységet szimbolizáló mitikus kisplasztikához. A chimu anyagban talált 63 db nyakláncon, a jellegzetes és érdekes ékköveken keresztül érzékelhető a chimu kereskedelem hatósugara is. Kitűnt, hogy valódi drágakőként csak a Kolumbiából beszerzett smaragdot ismerték, melyet csiszolással és polírozással munkáltak meg. Mellette használták még a rózsakvarcot, ametisztet és a topázt is, melyek Dél-Amerikában csak az Amazonas medencéjében fordulnak elő. A lapislazuli pedig feltehetően Chile területéről származik. A két leggyakoribb - csekély értékű és könnyen megmunkálható - díszítőkövet, a türkizt és a krizokollát viszont a pontkalapálással lyukasztott hegyikristályokkal együtt helyben termelték ki. A chimu birodalmat meghódító, rövid életű inka uralom aranyművességét 13 db kis tárgy reprezentálja. Az anyagban ez az erősen szembetűnő aránytalanság egyben a spanyol konkvisztádorok kielégíthetetlen aranyéhségét is idézi. Az inka sírokból, ún. ,,chulpák"-ból előkerült legjellegzetesebb darabok azok a finom kidolgozású idolok, melyekből 5 db került hozzánk. A kiállítás rendezése során a tárlók közötti tereket négyzetméternyire kinagyított tárgyfotókkal bontottuk meg, s a közéjük helyezett hangszórókon háttérzeneként halkan perui népzenét sugároztunk. A kiállításhoz csatlakozó helyiségben naponta többször perui ismeretterjesztő régészeti kisfilmeket vetítettünk. A kiállítás népszerűségére jellemző, hogy a 38 nyitvatartási nap során közel 300 000 látogató tekintette meg.