Folia archeologica 27.
SZ. Garam Éva: Adatok a középavar kor és az avar fejedelmi sírok régészeti és történeti kérdéseihez
142 Sz. GARAM ÉVA doit az avar kagánnak, aki meghatározott rend és cél szerint telepítette le a népcsoportokat. Fentebb már említettem, hogy az ívelt oldalú veretek párhuzamai KözépÁzsia területén is megtalálhatók. Ugyanezen a területen szintén VI-VII. századi temetőkben préselt geometrikus díszű, növényi mintás vagy állatalakos veretek (Bobrovszk az Irtisz jobb partján, 5 7 Orlovka Kelet-Kazahsztánban, 5 8 Tuva 5 9 és az Iszik-kuli temetők, Kok-Bulak, Ara-Kul, Altin-Arik 6 0), oldalpálcás vaszabiák és szablyák kerülnek elő. Ezek a lelőhelyek a nyugati türk kaganátus területén találhatók. A nyugati türk kaganátus 558-ban az I. türk kaganátus két részre oszlásakor keletkezett, központja a „7 folyam vidéke" volt. A türköket 657-ben megtámadták a kínaiak, a nyugati türk kaganátust szétverték és a türkök területét elfoglalták. 0 1 Feltételezhető, hogy a mai kirgiz és kazahsztán területről, melyről 630-ban egy Szjuan-Czan nevű kínai kereskedő és utazó úgy írt, hogy ott nomádok élnek, 0 2 a kínai támadás következtében egyes törzsek, néptöredékek nyugatra vándoroltak és Dél-Ukrajna területén Kuberhez és népéhez csatlakozva a Kárpátmedencébe vonultak. Ezzel a feltételezéssel magyarázatot nyerünk a VII. század végén a nagytömegű és némileg eltérő régészeti emlékanyagú nép Kárpát-medencei feltűnésére, és a hasonló korú Közép-Duna-medencei, ukrajnai és középázsiai leletanyag hasonlóságára. 3. A tótipusztai és bócsai kör régészeti anyaga élesen elválik egymástól, összekapcsoló szálat keveset találunk. A két csoportot egyrészt a temetkezési szokás, másrészt a leletanyag elválasztja egymástól. A temetkezési szokást és a leletanyagot tekintve a perescsepinoi lelet a bócsai körhöz köthető. A perescsepinoi lelet és a tótipusztai kör különbségeit figyelembe véve nehéz az egyiket „bolgár előkelő temetkezés"-nek tartani, a másikat pedig a szintén bolgár eredetű Kuber népéhez kötni. A Perescsepinon eltemetett fejedelem etnikuma nehezen határozható meg. A lelet bizánci pénzei alapján tudjuk, hogy a 650-es éveknél előbb nem kerülhetett sor a temetésre. Ez pedig a történeti események ismeretében eleve kizárja, hogy az eltemetettet avarnak véljük. Bármely etnikumú is volt azonban a perescsepinoi fejedelem, az biztos, hogy személyi tulajdonába tartozhatott mindaz, amit a követjárások folytán Bukharából, Szamarkandból és Szogdia más városaiból kapott (tálak, korsók). o: i A nyereg és a tegez szerkezete, a kerek fülű aranyedény, a két tojásdad testű ezüstedény, ivókürt és talpas poharak nagyrésze közép-ázsiai eredetű és az álcsatos övvel együtt avar készítmények lehetnek. A kard felépítése is avar eredetre mutat (a leletben nem a bolgárokra jellemző 5 7 Arslanova, F. H., Bobrovskij mogilnik. Habarlary Izv. Alma-Ata 1963: 4. 68-84. 5 8 Ua., Pogrebenija tjurskogo vremeni v Vostocnom Kazahstana. Kultura drevnih skotovodov i zemledelcev Kazastana. (Alma-Ata 1969) 43-57. 5 9 Grac, A. D., Archeologiceskie raskopki v Mongun-Tajge i issledovanija v Centralnoj Tuve. Materialy po arheologii i etnografii Zapadnoj Tuvy. (Moskva-Leningrad 1960) 27-28., 60. ábra. 6 0 Bernstam, A. N., Istoriko-arheologiceskie ocerka Centralnogo Tien-Sana i PamiroAltaja. MIA 26. (Moskva 1952) 72, 89-94. C 1 Artamonov, M. I., Istorija Hazar. (Leningrad 1962) 156.; Ky^lasov, L. P., Istorija Tuvy v srednie veka. (Moskva 1969) 52.; Gafurov, B. G., Istorija tadziskogo naroda. (Alma-Ata 1952) 110.; Gumilev, L. N., Drevnie Tjurki. (Moskva 1967) 237-246. ,i 2 Gafurov, B. G., i. m. 110. 1, 3 Mariak, V. I.-Skalon, K. M., i. m. 18.
