Folia archeologica 27.

SZ. Garam Éva: Adatok a középavar kor és az avar fejedelmi sírok régészeti és történeti kérdéseihez

AVAR FEJEDF.LMI SÍROK 135 látszólag teljesen világos képet az onogur-bolgár történelem, a tépei lelet bizonytalan leletkörülményei, a László Gyula által is közölt több, ismeretlen lelőhelyű álcsat és az 1971-ben előkerült Kunszentmiklós-bábonyi lelet

2

0 megzavarja. A kunszentmiklósi sírt H. Tóth Elvira kagáni temetkezésnek tartja és a bizánci érem hiánya alapján felveti azt a lehetőséget, hogy a leletek 670 után kerültek a földbe.

2

1 A bócsai és kunszentmiklósi lelet legkézenfekvőbb párhuzama a Maloje Perescsepino-i lelet. László Gyula erről, mint a keleti avar kaganátus kagáni temetkezéséről beszél, Bóna István viszont történeti forrásokra hivatkozva és a lelet záró érmét (II. Konstans 641-668) figyelembe véve, mint Kuvrat pontusi bolgár kánságának kiemelkedő leletét elemzi.

2

2 Vizsgáljuk meg a különböző, egymásnak ellentmondó véleményeket! Avar kagánok, fejedelmek, vagy bolgár kánok, hercegek-e az arany álcsatos övvel eltemetettek? Miért olyan nagy a különbség a „pontusi bolgár kánság kiemelkedő lelete" (Perescsepino) és a bócsai kör, valamint az onogur-bolgár Kuberhez és kíséretéhez köthető Tótipuszta-Igar-Dunapentele kör emlékanyaga között? Miért találunk Tótipusztán olyan sok bizánci tárgyat, sőt, érmet is, és miért hiányzik a bizánci anyag a bócsai körből ? A 626. évi vereség után a dunavölgyi avarok bizánci ékszerekben való szegénysége közismert.

2

3 A bizánci leletek újra csak 670 táján a Tótipuszta-Igar körrel tűnnek fel. Kézenfekvő tehát a mind a legkorábbi, mind a közép és késői avar anyagtól elütő bócsai kör régészeti emlékanyagát a két dátum közé keltezni. (Más meggondolások alapján László Gyula is ezt tette.) Ezt a keltezést a bócsai körnek a perescsepinoi, pénzzel keltezett, lelettel való kapcsolata is megerősíti. A történeti források szerint a bizánci udvarban nevelkedett bolgár Kuvrát 634635-ben lerázta az avar fennhatóságot, elkergette az avar kagán embereit és élete végéig szoros barátságban élt a császárral. II. Konstans uralkodása alatt halt meg 641 és 668 között.

2

1 Ugyanennek a császárnak a pénze keltezi a perescsepinoi leletet is. Bóna szerint ez a lelet egy emberöltőnél is többel későbbi annál, amikor „Kuvrat bolgárjai lerázták magukról az avar fennhatóságot és önálló bolgár államot létesítettek".

2

5 Feltevése szerint így Perescsepino nem lehet avar temetkezés. A vizsgált kérdésekre a történeti események boncolgatásával nem kapunk kielégítő választ. Nézzük, mit mondanak a régészeti leletek ? A bócsai kört és a perescsepinoi leletet a temetkezési mód és a leletanyag egyaránt összeköti. Ezekben a sírokban lovat nem találunk, a ló felszerelését, szerszámot, nyerget is csak a perescsepinoi halottal temették el. Ritka az íj is, a kunszentmiklósi síré is csak jelképesnek tekinthető. Az elhunytak mellé nemesfém edényekben élelmet helyeztek. A temetkezési szokások hasonlóságai mellett a leletanyag is rokonságot mutat. A „vezérlelet" az ékkőberakásos álcsat. Hazánk területén Bócsán, Kunszentmiklóson és Tépén találtak, többet ismeretlen lelőhelyről ismerünk. Ezek mind aranyból készültek. Aranyozott, préselt bronzlemez álcsatok Pápa-Ürdombról és Kiskunfélegyháza-Pákapusztáról közöltek. A pápai 21

1 H. Tótb £., A kunbábonvi avar fejedelem. (Bp.-Kecskemét 1971); Ua., Cumania 1(1972) 143-158. 2

1 Uo. 156, 158. 2

2 Bóna /., Arch.Ért. 97(1970) 259. 2

3 Uo. 2

4 S^ádec^ky-Kardoss S., i. m. 85. 2

5 Bóna I., Arch.Ért. 97(1970) 259.