Folia archeologica 26.
R. Pető Mária: Aquincumi ekeleletek
AQUINCUMI EKÉK 97 Szilágyi János Aquincum könyvében 5 említ egy ekevasat, amelyet a polgárváros déli kapuja melletti vendéglő feltárásánál találtak, de ennek leltári számát nem közli, ezért kizárásos alapon csak fentebb tárgyalt két ekevas valamelyikére vonatkozhat megjegyzése. 3.) Ltsz.: 55.2.273. Ekevas (3. ábra a—b). H.: 22,3 cm, sz.: 9,5 cm, köpű átm.: 3 cm, köpű jelenlegi h.: 5 cm. Töredékes. Lelőhelye: Óbuda, Majláth u. 16 sz. előtt. (Ma a Szentendrei űt Miklós utcához közel eső szakasza, az egykori légiós tábor területe.) 1938-ban, leletmentés során került elő, több adat a lelőkörülményekre vonatkozóan nem áll rendelkezésünkre. Balassa Iván dárda alakú ekevasnak nevezi ezt a típust, 1 1 az általa publikált darabok közül egy fenékpusztai lelőhelyű ekevas a legközelebbi analógiája. Megállapítja, hogy a dárda alakú ekevasak között a délebbre előkerült daraboknál a köpű hosszabb, az északiaknál rövidebb. A tárgy töredékes volta ellenére megállapítható, hogy a rövid köpűjű ekék csoportjába tartozik. Balassa Iván megjegyzi, hogy az ilyen típusú ekevasak inkább az illírek lakta területen fordulnak elő, de kijelenti, hogy a munkaeszközök etnikumhoz kötése mindig nagy nehézséget jelent. Fenti darabok kis számából általánosabb következtetés az aquincumi szántástechnika fejlettségére nehezen vonható le. Mégis e néhány vaseszköz és egyéb más adatok segítségével megkockáztatunk néhány megállapítást, melyet remélhetőleg az újabban nagyobb mértékben megindult óbudai feltárások eredményei igazolni fognak. Aquincum körzetéből, a polgár- és katonavárosból egyaránt, de még a környező villatelepüléseket is ide számítva, igen kis számú munkaeszköz, egyáltalán kis számú vastárgy került elő. A vas a római korban is megbecsült nyersanyag volt, ezért a tönkrement munkaeszközökből új, még valamilyen más célra használható eszközt kovácsoltak, ahogy erre a magyar népi gyakorlatból is gen sok példát idézhetnénk. Kevés a leletünk Aquincum történelmének sajátos alakulása miatt is. Hiszen nemcsak az elhasználódás miatt semmisültek meg az eszközök, hanem a későrómai korszak harcai, majd a tartomány átadása, az azt követő népvándorlás időszaka miatt alig maradt ránk római munkaeszköz fővárosunk területéről. Néhány eszközfajta vizsgálata, így a balta nélküli metszőkések," az egyszerű sarlóformák 8 megléte, valamint az aszimmetrikus ekevasak, ekehúzóláncok, csoroszlyák hiánya, az előbbiekben tárgyalt három ekevas archaikus formája, mind arra mutatnak, hogy a politikai és társadalmi viszonyok következtében, Aquincum térségének mezőgazdasága a termelés technológiáját tekintve elmaradottabb a tartomány más részeihez, elsősorban a Balaton vidékéhez viszonyítva. Aquincum körzetében feltehetőleg erősen továbbéltek az eraviscus-kelta 5 Szilágyi]., Aquincum. (Bp. 1956) 52. c Balassa I., i. m. 99. 7 A szőlőtermesztésre vonatkozó anyag összefoglalva: Patay A., A szőlő termesztéstörténete hazánk területén a legrégibb kortól a IX. század végéig. (Bp. 1965) doktori értekezés, kézirat. » PetőM., Ethn. 84(1973)301—307 7 Folia Archaeologica 1975
