Folia archeologica 26.

Cserményi Vajk: Antik kultúra és művészet a Fekete-tenger északi partvidékén cimű kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban

200 CSERMÉNYI VAJK maszkábrázolással, vagy pedig egy hasonló korú, állatfrízekkel díszített edény. A Chios-szigeti kerámiát művészi megformálású, vékony falú vázák képviselik. A település legrégibb rétegéből szép archaikus terrakották származnak. 1970ben, történeti jelentősége miatt fontos, ólomlemezt találtak, melynek felirata az i. е. VI. sz.-ra tartalmaz érdekes utalásokat a pontusi partvidék archaikus kori gazdasági és társadalmi viszonyaira vonatkozóan. Olbiát az i. е. VI. sz. elején milétosi telepesek alapítják a Bug jobb partján. Olbia az i. е. VI. sz.-ban a görög—szkíta kapcsolatok egyik legvirágzóbb központja volt, de az i. е. II. sz.-tól hanyatlásnak indult, végül az i. sz. II. sz.-tól függetlensége is megszűnt, Róma fennhatósága alá került. Az Olbia temetőjében feltárt festett vázák, alabástrom edények tanúsága szerint, szoros kapcsolatot tartott fenn Görögország, Kisázsia és Egyiptom városaival. Az i. e. VI—V. sz.-ban a fekete- és vörösalakos edények, melyeket Attikából szállítottak, majdnem teljesen kiszorították a keleti görög import árukat. Olbiának jelentős szerepe volt a szkíta művészet fejlődésében. Hogy a szkíta vásárlók igényeit kielégítsék, az olbiai mesterek különböző fémtárgyakat állítottak elő, amelyeket az ún. szkíta állatstílusban díszítettek. Ezt példázzák a keresztalakos bronz csatok, bronz tükrök, melyek olbiai sírokból is előkerültek. A görög anyaországból származó művészi alkotások mellett a szobrászat, ötvösség, építészet terén a helyi művészek is számos, a görög művészet szempontjából értékes művet alkottak. A hellenizmus korában különösen a fazekasság és az agyagszobrászat indult jelentős fejlődésnek. Az agyagszobrászat színvonalát jól dokumentálja a trónon ülő Kybelé istennő terrakotta szobrocskája. A város életének legutolsó szakaszát az Itáliából és Kis-Ázsiából származó vörösmázas kerámia- és üvegedények szemléltetik. Az antik kultúra egyik legfontosabb területe volt a boszporuszi királyság. Legjelentősebb városa Pantikapaion, amelyet milétosi telepesek alapítottak az i. е. VI. sz. első felében a Krim félszigeten, a mai Keres helyén. Kedvező gazdaságföldrajzi helyzeténél fogva hamarosan a barbár törzsek és a görögök gazdasági és kulturális kapcsolatainak legfontosabb középpontjává fejlődött. Uralkodói az i. е. IV. sz.-ra hatalmuk alá kényszerítették a keresi félsziget többi görög települését (Myrmékion, Nympheion, Tyritaké, Theodosia és Iluraton), a Taman félsziget görög városait (Phanagoreia, Hermonassa, Kepoi és Tyrambé), sőt, számos barbár törzset is. A régészeti ásatások felszínre hozták a város egyik legkorábbi épületét, az ún. emporion raktárat, ahonnan sok rhodosi import edény került elő, az i. е. VI. sz. első feléből. Pantikapaionban a helyi kézművesség is virágzott, amint ezt a város temetőjének leletei jól szemléltetik. A boszporuszi előkelők sírjaiból sok értékes műalkotás került elő: festett vázák, ötvöstárgyak, vésett gyűrűkövek, terrakották. Pantikapaion környékén számos kurgán van, ezek nagy többségükben gazdag görög és elgörögösödött polgárok sírjai. A kurgánokból egyedülálló jelentőségű műtárgyak is előkerültek, ilyen egy i. е. IV. sz.-i domborműves, vadászjeleneteket ábrázoló, vörösalakos lekythos. A vázán görög nyelvű felirat olvasható: „Az athéni Xenophantos készítette". Pantikapaion szerepe is fontos a szkíta művészet fejlődésében, de mint királyi székhely, fontos központja volt a görög művészetnek is. Szoros kapcsolatban állott Athénnel, majd a hellenisztikus kor nagy központjaival, így szobrászművészete híven tükrözi a görög anyaország nagy művészeinek stílusirányzatait. A kiállításon szerplő Aphrodité és Zeus fej az 1956. évi ásatáson, egy i. е. I. sz.-ra keltezhető házban került elő.