Folia archeologica 26.
Parádi Nándor: Pénzekkel keltezett XIII. századi ékszerek. A nyáregyháza - pusztapótharaszti kincslelet
154 PARÁDI NÁNDOR Ugyanúgy, mint a korábbi XIII. századi ékszerek jórésze, ezek is ezüstből készültek, de a gyűrűk között néhány elektronból készített is akad. Az aránylag csekély anyag alapján annyit megállapíthatunk, hogy több ékszerforma (karperecek, gyűrűk, csatok, S-végű hajkarika) viselete folytatódott, a gyűrűknél pedig a korábbi leletekből megismert formákon a díszítés új elemekkel gazdagodott. Úgy látszik, hogy a köriratos, betűs gyűrűk a XIII. század második felétől terjedtek el. A XIII. századi kincsleleteket áttekintve, a róluk mondottakat a következőkben foglalhatjuk össze: A magyar középkor folyamán először — az országra hirtelen rázúduló tatárjárás következtében — a XIII. század negyvenes évei elején a lakosság pénzét és gyakran ezzel együtt ékszereit is tömegesen rejtette el. Ezt az összegyűjtött és általunk vizsgált leletanyag összetétele és mennyisége is igazolja. Rajtuk keresztül áttekintést nyertünk elsősorban a XIII. században használt ékszerek egy jellegzetes csoportjáról. Anyaguk szerint az ékszerek nagyobb része nemesfémből: ezüstből, elektronból, néhány darab aranyból készült, de aranyozott bronz is akad közöttük. Az áttekintésük során tapasztaltuk, hogy egy-egy leletben különböző fajtájú és mennyiségű ékszerek voltak. Azt is megfigyelhettük, hogy az a mintegy öt, a legtöbb ékszerfajtát és ékszert tartalmazó lelet ékszerfajtában nagyjából azonos, darabszámban többé-kevésbé változó, de összmennyisége nagyjából mégis azonos volt. Tovább vizsgálva és összehasonlítva egymással leleteinket, azt találjuk, hogy különböző mennyiségük ellenére csaknem mindegyikben ugyanazok az ékszerfajták- és kisebb különbséggel ugyanazok az ékszerformák ismétlődnek. Bizonyos eltérést csupán a Budapest területéről származó és a Tyukod-bagolyvári leletnél említhetünk, amelyekben egy-két rangos ékszer is volt. A tárgyak majdnem kivétel nélkül viselethez tartoztak. Az elmondottak alapján, ezeknek az ékszereknek legnagyobb részét, forma és mennyiség vonatkozásában egységes, zárt leleteknek tarthatjuk. Leleteinkben feltűnő az elektronból készült tárgyak nagy száma. A magyar középkor folyamán a korábbi, de a későbbi időből sem ismerünk egészen pontosan keltezhető, hasonló anyagú tárgyakból álló leleteket, s valószínűleg azt a néhányat, amelyet eddig régebbi időből származónak tartottak, az általunk vizsgált korba keltezhetjük. 5 3 Az elmondottakból, de főként gyakoribb előfordulásukból, az elektront XII—XIII. századi ékszereink egyik jellegzetes anyagának tarthatjuk. Az ékszerek legközelebbi párhuzamait a velük egykorú és a régebbi emlékanyagban, főként temetők sírmellékletei között találjuk meg. A legtöbb ékszerfajta, így a karperecek, gyűrűk, haj karikák, fülbevalók a korai Árpád-korból — főleg a köznépi temetők anyagából — ismertek. Ily módon e tárgyak közvetlen előzményeit a köznépi temetők anyagában kereshetjük, hozzátéve, hogy formájuk és díszítésük nagyobb részüknél a XIII. századra megváltozott. Mint a viselethez tartozó új ékszert említhetjük a több változatban előforduló ruhacsatokat és a nyaklánchoz tartozó hegyikristályokat, amelyek a korábbi idők tárgyai közül hiányoznak. A leletek összetétele az ékszerek és a viselet bizonyos változását is jelzi. A Nyugat- és Közép-Európa országaiban ekkortájt divatos, különböző formájú ruhacsatok hazai megjelenésükre és szélesebb elterjedésükre utalnak. 5 3 így pl- a 44. j.-ben említett Sóshartyán-Aranyosgödörből származó S-végű hajkarikát.
