Folia archeologica 26.
Parádi Nándor: Pénzekkel keltezett XIII. századi ékszerek. A nyáregyháza - pusztapótharaszti kincslelet
128 PARÁDI NÁNDOR nemcsak a felszínre került és ismertté vált leletek bizonyítják, hanem Rogerius mester váradi kanonok Siralmas Énekének az esztergomi királyi várossal kapcsolatos alábbi részlete is: „S a magyarok, frankok és lombárdok, kik mintegy urai valának a városnak, észrevévén, hogy magokat meg nem védhetik, elégeték a külvárosokat és a faházakat, melyek sokan valának, egész a város palotájáig. Számtalan posztót és ruhát is égetének el a házakban, leöldösék a lovakat, az aranyat ezüstöt földbe ásák s minden javaikat elrejték, s hogy magokat védjék, a palotákba vonulának." 1 0 A kérdést közelebbről vizsgálva, a tatárjáráskor elrejtett éremleletek között több — a pusztapótharasztihoz hasonló — kincsleletet találunk, amelyekben a pénzek mellett ékszerek is voltak. Ebből az anyagból nemcsak a pénzgazdálkodás, pénzforgalom mértékére és irányára lehet következtetni, hanem ami számunkra most ugyanilyen fontos, az akkor használt ékszereknek a régebbi időknél (XI— XII. század) bővebb megismerésére lehetőséget adnak. E munkához elsősorban a Magyar Nemzeti Múzeum középkori gyűjteményének XIII. századi, a pusztapótharasztival párhuzamba állítható és felhasználható anyagát vizsgáltuk át, de ahol lehetett, más múzeumok hasonló együtteseit is bevontuk vizsgálatunkba. Az összegyűjtött anyagot három csoportra osztottuk fel. I. Vényekkel együtt talált, 1240 körül elrejtett ékszerek Abony (Pest megye). 1931-ben csere útján kis mázas cserépbögre jutott a Magyar Nemzeti Múzeum középkori gyűjteményébe, amelyben két kerek formájú csat, két ezüströg és 52 pénz volt. 1 1 Csat (7. ábra 1 ). Ezüstből készült. Lapos, kissé ovális formájú, amelyet vésett kettős zegzug vonal, az általa bezárt háromszög alakú mezőket három-három poncolás díszíti. A csat-tüskét tövénél kis borda tagolja. Jó megtartású. Átm. 2,3—2,5 cm, csatkeret szélessége 3 mm. Leltári száma 49/1938. b. (MNM) Csat (7. ábra 2). Ezüstből készült. Lapos, kerek formájú, amelyet vésett hullámvonal között rövid ferde vonalak díszítenek. Csat-tüskéje hiányzik. Jó megtartású. Átm. 2,1 cm, csatkeret szélessége 3 mm. Leltári száma 49/1938.c. (MNM) Akas%tó-Piis%tas%entimre (Bács-Kiskun megye). Az Akasztó községhez tartozó Pusztaszentimrén (ma Soltszentimre) Ivánka Oszkár birtokán szántás közben két ezüst karperecet, négy gyűrűt, három csatot, két haj karikát és 261 db friesachi dénárt találtak. 1 2 1 0 Rogerius mester váradi kanonok siralmas éneke. Ford. Szabó K. (Pest 1861) 47. 1 1 Huszár L., MM 1945 dec. 72—74.; Höllrigl]., Arch. Ért. 50(1937) 147—151. 1 2 MNM Érem- és Régiségtár, aktaszám: 163/1893, 400/1893, 461/1893, 172/1894.; Arch. Ért. 13(1893) 286., 14(1894) 270., 15(1895) 184. - A 461/1893. sz. irat a pusztaszentimrei lelethez tartozó tárgyakkal említ két sarkantyút, szegeket, pántokat, csat (vas) töredékeket, ezenkívül „cserépedény sajátszerű széllel, mely laposan befelé van hajlítva és két ellentett helyen két-két lyukkal bír, hogy az edény rajta fölakasztható legyen". A leírásból megállapítható, hogy cserépüst volt. Kétséges azonban, hogy a felsorolt vastárgyakat az ékszerekkel együtt a cserépüstben rejtették el. Sokkal valószínűbb, hogy az ékszereket az Árpád-kori település területén helyezték biztonságba és szántáskor a település használati tárgyaival kerültek a felszínre. — A leletet az iratanyagban három különböző helynévvel (Akasztó községhez tartozó Pusztaszentimre, Pusztaszentimre, Kiskőrösi határ szentimrei pusztája) is említik. Ebből ered, hogy több numizmatikai dolgozatban három, teljesen különálló éremleletnek (Kiskőrös, Akasztó, Pusztaszentimre) számítják \Gedai I., NK 66—67(1967—68) 97.; Ua., Acta Arch.Hung. 21(1969) 114.1,
