Folia archeologica 25.

Kovács Tibor: Bronzkori urnatemető Törtelen

TÖRTÉL 35 Többoldalú vita csak a belső fejlődés megszakadásának okaira és időpontjára vonatkozóan alakult ki, részeként annak a szakmai polemizálásnak, amely a koszideri típusú kincsek keltezését, kulturális hovatartozásának megítélését kísérte az utóbbi másfél évtized bronzkori irodalmában.

1

0 A Kárpát-medence egészét érintő anyaggyűjtésre épülő idevonatkozó eredményeink vázlatát más helyeken már közöltük,

1

7 itt csak az újabb adatokkal kiegészített fontosabb tényekre utalunk. 1. A magyarországi bronzkor relatív kronológiájában a „klasszikus középső bronzkor" és a késő bronzkor között — úgy is mint utóbbi történeti előzménye és etnikai alapja — körülhatárolható egy önálló fejlődési szakasz, a koszideri időszak. Terminus post quem-jét a hajdúsámsoni (Tisza-vidék) ill. a százhalombattai-kelebiai (Duna—menti terület) típusú kincsleletek, terminus ante quem-jét a koszideri típusú kincsek elterjedésének időpontja adja meg, amely időszak nagyjában-egészében az i. e. 14. századot öleli fel.

1

8 2. Az ekkor kialakult, kevert etnikumú kulturális egységek között (pl. szeremlei csoport, bodrogszerdahelyi csoport)

1

9 a korábbi vatyai terület egy részén élt népesség megtartotta a „központi fekvés"-ből következő kulcs-szerepét. 3. Ennek okai: a mészbetétes edények népének részbeni betelepedése vatyai területekre ill. a Tisza-vidéki kultúrákkal kialakított intenzív kereskedelmi kapcsolat révén,

2

0 ezen a területen ötvöződhettek a dunántúli és Tisza-vidéki népek középső bronzkori technikai vívmányai.

2

1 A folyamat „betetőzését" a füzesabonyi kultúra nyugati irányú expanziója jelentette,

2

2 amelynek eredményeképpen a korszak nagy fémművességi központjai között (Délnyugat-Szlovákia, FelsőTisza-vidék) a dunamenti telepeké lett a vezető szerep. Nem utolsó sorban azért, mert „magasabb szintről indulva" képesek voltak jobban beépíteni a halomsíros kultúrával kialakított kereskedelem szálain idejutó közép-európai fémművességi hatásokat. 4. A koszideri időszakban a korábbi vatyai törzsterület

2

3 déli részén a szeremlei csoport élt, az északkeleti részén (Duna—Tisza közti terület) a vatyai és a füzesabonyi kultúra egyes törzseinek összeolvadását jelzi az emlékanyag.

2

4 Ennek kö1(

i Kovács T., Arch. Ért. 96(1969) 166. — részletes irodalommal. " Ua., FA 24(1973) 12—16. 1

8 Az abszolút évszám meghatározásához a régészeti források mellett jó kiegészítő adatot jelentett a mendei telepen feltárt elszenesedett faminta C

1

4-es vizsgálatából származó évszám. Vö. Kovács Г., Alba Regia 10(1969) 163. 1

9 Kemencééi T., i. m. 164—165.; Bándi G—Kovács Г., Acta Arch. Hung. 22(1970) 25—39. 2

0 Bona I., A korai és középső . . . 55., 61.; Bándi G., JPMÉ 13(1968) 70—72. 2

1 A folyamatnak a szellemi kultúrában jelentkező hatását az első biztosan férfi ábrázolások vatyai területen történt megjelenése kapcsán részletesen vizsgáltuk: Kovács T., FA 24(1973) 7—31. 2

2 Kemencéi Г., i. m. 165; Kovács T., Acta Arch. Hung. 26(1974) s. a. 2

3 Vö. Bóna I., A korai és középső . . . 54.; F. Vetres É.—Bándi G., i. m. 170—172. 2

4 Bizonyító erejű ehhez a megállapításhoz — többek között — a Mende-leányvári telep anyaga. Kovács T., Arch. Ért. 94(1967) 219. 3*