Folia archeologica 25.
S. Lovag Zsuzsa – T. Németh Annamária: A tolnai XVI. századi kincslelet
224 S. LOVAG ZSUZSA — T. NÉMETII ANNAMÁRIA láncon lelógó csüngő egyben azt is bizonyossá teszi, hogy a nagyméretű kapcsokkal díszített veretes öv női viselet tartozéka volt. 7 R uhakapcsok Három nagyméretű (4. ábra) és négy kisebb kapocspár (5. ábra) tartozik a leletnek ahhoz a részéhez, amelyet az aranyozott öv jellemez. (Az egyik kisebb kapocspárnak az egyik tagja hiányzik.) A nagyméretű, félgömb alakú kapcsokat kerek, csipkézett levél-szegélyű, aranyozott ezüstből készült alaplemezre ezüst dróttal erősítették fel. A félgömb áttört mintájú, indás, makkos levélfonadékból áll, az aranyozott levelek fölött elszórtan 3—3 hatszirmú ezüstvirágon karmos foglalatban laposan csiszolt gránátszemek vannak. A kapcsolószerkezetet a hímkapocshoz illesztett, ívesen domborodó, csavart indákból, virágkelyhen ülő gránátokból és fémgyöngyökből képzett díszítés fedi. Az alaplemezen köröskörül kis lyukak vannak, ezek részben a felvarrásra szolgáltak, részben rajtuk keresztül húzták az áttört felső részhez kapcsoló ezüstdrótokat. A kapocspár együttes szélessége: 7 cm; magassága: 2,5 cm. A kisebb kapcsok szerkezete azonos a nagy kapcsokéval, de ezeknek áttört félgömbalakú részét sima aranyozott szalag magasítja, s a csattestek levélfonadékát nem gránátokkal, hanem virágkelyhen ülő fémgyöngyökkel és rácsmintás gombokkal díszítették. A kapocspár együttes szélessége: 4,5 cm; magassága: 1,9 cm. A XVI.—XVIL századi viselet ábrázolásai szerint a nagyobb kapcsok női köpenyt vagy mentét díszíthettek, a kisebbek pedig a vállfűző összekapcsolására szolgáltak. 8 Kisméretű lapos kapocspár (6. ábra 1) A kapcsok öntött, aranyozott ezüstlemezből készültek, felső lapjuk rovátkolt drótból tekert 3—3 spirálist utánoz, a lapos spirálok közepén 1—1 ezüst gyöngy. A spirálisok találkozásánál négykarmos foglalatban egy-egy laposan csiszolt gránát. A kapcsolóhorgot hatszirmú virágkehelyben üiő gránát és kétoldalt makkos levéldísz fedi. A kapocspár szélessége: 4,3 cm. A kis, lapos kapocs ingváll nyakkivágásának összezárására szolgálhatott 9 7 Az öv típusára, viselésmódjára később még visszatérünk. 8 A XVI.—XVII. században kétféleképpen zárták a vállfűzőt: horgokba vagy boglárokba akasztott zsinórral fűzték össze, vagy elöl középen gombokkal ill. inkább kapcsokkal zárták. Ez utóbbi megoldást látjuk 1600-ból való ábrázoláson, Dillich Vngarische Chronica-ja (Cassel 1600) egyik fametszetén. — Magyar Művelődéstörténet. III. (Bp. é. п.) 312.; A sárospataki kriptákból előkerült XVI. század végi, XVII. század eleji vállfűzők között is sok a kapcsos záródású. V. Ember M., FA 19(1968) 167., 175—176., 98. ábra. 9 Az ingvállat rendszerint elöl hasították fel, a nyakon kis gombbal, boglárral vagy kapocsal fogták össze. 1520 körüli ábrázolásokon női szentek ingnyakát kerek, ill. a tolnaihoz hasonló elrendezésű három kis körből összeállított kapocspár fogja össze — Srofiková, O., Die Mode von der Renaissance bis zum Rokoko. (Praha 1959) 21., 23.
