Folia archeologica 25.
S. Lovag Zsuzsa – T. Németh Annamária: A tolnai XVI. századi kincslelet
222 S. LOVAG ZSUZSA — T. NÉMETII ANNAMÁRIA szemből álló, bordázott, aranyozott ezüsthuzalból készült, kissé megcsavart ovális szemekből álló láncot, amely az öv zárólánca volt. 5 Az összeszegecselt gyűrűhöz még egy állatfejes, zárt karika kapcsolódik, rövid nyélindítással. Véleményünk szerint ez a hiányzó kapcsolótagú övvégről törött le. A sárkányfej rajza ugyan némiképpen eltér az ép övkapcson levő fejtől, de ez az eltérés funkciójukból adódik: ez zárt karika, amaz pedig nyitott akasztóhorog. Az állatfejes karika két oldalán, a csonka nyél kiindulásánál törésnyomok vannak, amelyek pontosan megfelelnek az ép övkapocs akasztóhorgán levő forrasztás helyének. Az áttört levélmintás reneszánsz lánc tehát szilárdan kapcsolódott az egyik övkapocshoz, és elől csüngött le az övről. A tolnai kincs lánca mai, töredékes állapotában 38,8 cm. Hosszúkás, balluszter alakú, áttört levelekből álló, és laposabb, kettős csonkakúp alakú, ugyancsak áttört levéldíszes szemek váltakoznak. Mindkét fajta láncszemen bordázott ezüstszalag öv van, amelynek méretei és mintája megegyeznek az övkapcsokon használt (részben aranyozott) szalaggal: egy, előre megmintázott fémszalagból darabolták le a különböző helyeken felhasznált elemeket. A láncszemek áttört részét aranyozták, a háromágú levelek formája és vésett rajza azonos az övkapcsok lombfonadékában felhasznált levelekkel. Gránátalmafejes csüngő (3. ábra) Tengelye bordázott, aranyozott ezüsthuzalból készült, mindkét végén spirálisan megtekerve. Felső szára lefelé kissé szélesedő aranyozott ezüst cső, amelyet alul és felül az övgarnitúra többi darabjáról már ismert, bordázott ezüstszalagból készült gyűrű zár le. A szárhoz négy, középen gombbal díszített, enyhén „S" alakban hajló fület forrasztottak. A szár alatt kis nodus, az övkapcsokhoz hasonló indás, makkos levélfonadékból, rajta elszórtan négykarmos foglalatban lapos gránátszemek. A nodust a bordázott ezüstszalagból készült gyűrű választja el a gömbalakú alsó résztől. A gránátalmát mintázó gömböt felülről ráillesztett, a csüngő nodusával és az övkapcsok levélfonadékával megegyező, áttört mintázatú félgömb borítja, itt-ott karmos foglalatú gránátokkal. A csüngő egész felületét — a bordázott szalagokon kívül — aranyozták. Hossza: 9,8 cm; gömb átm: 2,7 cm. Hasonló csüngők nyakba akasztott láncra, vagy — a miénkhez hasonlóan — övre függesztve kedvelt ékszerei voltak a reneszánsz kornak. Eredeti rendeltetésük illatszertartó lehetett, de a tolnaihoz hasonló nagygömbös példányok már rendszerint nem szétnyitható szerkezetűek. 6 A tolnai lelet aranyozott öve az eddig ismert magyarországi reneszánsz övek közül a legépebben megmaradt együttes. Az egyes darabok (övkapcsok, veretek, lánc és csüngő) összetartozását az azonos mintakincsen túl is bizonyítja a felhasznált díszítőelemek (bordázott szalag, rovátkolt dróthuzal) azonossága. Az övről 5 Teljesen azonos a zárólánc a Nemzeti Múzeum több, épebben megmaradt, hasonló övén. 6 Néhány egyszerűbb darab szétnyitható; üreges belsejüket illatszer tartására képezték ki. A tolnaihoz hasonló, a csengeri ref. templom kriptájában talált XVI. századi gránátalmás csüngők szintén nem nyithatók szét.
