Folia archeologica 24.

R. Pető Mária: A pannóniai római katonaság lószerszámozási módja

RÓMAI LÓSZERSZÁMOZÁS 63 a papucs-patkó csaknem minden állat számára megfelelő, a többit pedig különleges használatra, patajavitásra ajánlja. Arról, hogy a rómaiak is ismerték volna a pata hibái javításának ezt a módját, semmiféle adattal nem rendelkezünk. Sarkantyú (calcar). A sarkantyú meglétéről legkorábbi irodalmi adatunk az i. е. V. századból származik, Xenophon a lovaglásról írt munkájában említi.

1

9 A római irodalomban először Plautus Asinariájában fordul elő.'

2

0 Mindezek ellenére a tárgyi anyagból csak késői darabokat ismerünk. A római lovasság meglétét a Servius Tullius-féle alkotmány óta ki tudjuk mutatni, a hadsereg zömét azonban mindvégig a gyalogság tette ki. A római birodalom terjeszkedésével az itáliai katonák kapcsolatba kerültek különböző kelta és germán népekkel, amelyektől többek között a sarkantyú viselésének szokását is átvették. Nyugaton - Forrer szerint

2

1 - már a vaskorban ismert volt, Vatschban bronzból, magában La Tène-ben két, vasból készült darabot találtak. Főleg az auxiliáris katonák viselték, de általános elterjedést sohasem ért el. Ezzel magyarázhatjuk, hogy a pannóniai római leletanyagban igen kis számmal van képviselve. Hazai sírköveinken seholsem találkozunk ábrázolásával. Pannónia területéről Szőnyből,

2

2 Baracsi pusztáról,

2

3 Győr belváros területéről,

2

4 Carnuntumból

2

5 került elő. M. Jahn a lovagló sarkantyúról írott összefoglaló munkájában

2

0 a La Tène korban kialakult formák fejlődésével, és az emlékanyag tipologizálásával foglalkozik. A legkorábbi forma a gombos sarkantyú volt, minden további ebből alakult ki. Korarómai a füles sarkantyú, majd ebből a szegecs sarkantyú alakult ki. A szerző az egyes típusokat időrendileg is csoportokra osztotta. Hazai leleteink általában a szegecs sarkantyú típust képviselik. Ezeket a darabokat a lábbeli szíjára erősítették fel.

2

7 Kengyelt a rómaiak nem viseltek, a legkorábbi darab az i. sz. VI. századi népvándorlás kori sírból került elő.

2

8 Neve - stapes vagy stapia - egy kései feliraton fordul elő.

2

ü A hazai leletanyagban elvétve található „római" kengyelek csak a téves leltározás eredményei. I

s Idézi: Lammert, F., Sporn. PWRE Ill/a. (Stuttgart 1929) 1875-1878. 2

0 Plaut. As. III. 3. 118. 2

1 Forrer, R., Reallexikon der prähistorischen, klassischen und frühchristlichen Altertümer. (Berlin-Stuttgart 1907) 755., 572-574. ábra. 2

2 Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz. 108. 1880. 1. és 63. 22. 196. 2

3 Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz.: 198/1871. 1. 2

4 Börzsönyi A., Arch. Ért. 27(1907) 37. 2

5 Groller, M., Kleinfunde im Lager (Carnuntum). BVC 1901. 108., 50. ábra 13. 2

6 Jahn

, M., Der Reitersporn. (Leipzig 1921) passim. 2

7 Rich, A., Illustriertes Wörterbuch der römischen Altertümer. (Paris-Leipzig 1862) 93. 2

8 Lammert, F., Steigbügel. PWRE Ill/a. (Stuttgart 1929) 2236-2238. 2

9 Rieh, A., i. m. „Stapia" 601.