Folia archeologica 24.

R. Pető Mária: A pannóniai római katonaság lószerszámozási módja

58 R. PETŐ MÁRIA a nehézkesen mozgó légiók, és a barbár harcmodorral szemben is jobban fel tudták venni a versenyt. Ezzel magyarázható az a tény, hogy már az I. század első felétől itt állomásozik a szír lovas íjászok csapata, majd később még Mauretániából és más keleti tartományokból is vezényeltek ide csapattesteket. A lovascsapatok etnikai összetételét általában nehéz megállapítani, hiszen az alakulat nevében jelzőként szereplő népnév közvetlenül már nem utal etnikumra, ellenben az egységnél szolgált és elhúnyt katonák sírköveinek személynév anyagából mégis következtetni tudunk a katonaság népi hovatartozására.

3 Zömükben kelta, illír és trák származású katonákból került ki az itteni hadsereg állománya. Birodalomszerte általános szokás volt, hogy a segédcsapatok legénységét helyben, az illető tartományban sorozták, ezért a lakosság és a hadsereg éles elkülönülését az ókori Pannóniában még nem tapasztaljuk. A hadsereg békeidőben tevékenyen részt vett a közmunkákban (útépítés, téglaégetés, stb.), de a gazdasági életben is, saját kezelésükben állatállományuk volt a feliratos anyag tanúsága szerint.

1 A katonai táborokat követő, még alig polgári jellegű települések, a canabae-k, ahol a katonák családtagjai, a hadseregszállítók, kereskedők és iparosok éltek; közvetlenül, vagy közvetve a hadseregből tartották fenn magukat. A legtöbb tábor feltárása során őrlőkövek, gabonamaradványok kerültek elő, tanújeleként annak, hogy e hadsereg részben önellátó volt. A csapatok elsősorban a hússzükségletüknek megfelelő szarvasmarhát, harckészültségükhöz pedig lovat tartottak. Az állatállományhoz saját réttel és legelővel rendelkeztek. A katonaság lovainak fajta szerinti megoszlására, sajnos, kevés támponttal rendelkezünk. Az ábrázolások, a csontanyag és egyéb források alapján azt mondhatjuk, hogy a mainál kisebb magasságú, tömegesebb testű állatot tartottak,

5 amely teljesen megegyezik az őslakosság állatállományának fajtájával. A lovas különítmények felszerelésére vonatkozóan a sirkövek ábrázolásai és az igen ritkán előkerülő lovassírok leletei nyújtanak felvilágosítást. A hadsereg a római korban központilag szervezett, állandó zsoldos hadsereg volt, ezért a katonák felszerelése birodalomszerte nagyjából egységes volt, a különbség nem etnikai hovatartozást, hanem a fegyvernem különbségét jelentette. (Meg kell jegyeznünk azonban azt, hogy a katonaság népi jellegzetességeket is megtartott felszerelésében.) Ezért nem találunk eltérést a Germániában, Galliában vagy Pannóniában előkerült lovaskatonák sírköveinek ábrázolásain. A pannóniai lelőhelyű lovasábrázolások közül néhány igen szép példáját mutatja a korabeli lovaskatona felszerelésének. Lentinus síremlékén (i. sz. II. század közepe, lelőhelye: Intercisa) jobb oldalt álló férfialak felszerszámozott lovat vezet, a lovon jól látható a kantárzat és a kis bőr nyereg (

sella equestris) takaróval együtt" (1. ábra). A Magyar Nemzeti Múzeumban levő, kalapácsot tartó kovácsmester sírkövén

7 rövid tunikába öltözött katona baljában kerek pajzzsal és hosszú dárdával két felnyergelt lóval jelenik meg, a lovakon hosszú, lecsüngő nyeregtakaró fedi a 3 Mócsy A., Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannenkriegen. (Bp. 1959) passim. 4 CIL III 10428 - katonai pequarius felirata. 5 Bökönyi S., Acta Arch. Hung. 16(1964) 227. e Intercisa I. AH 33. (Bp. 1954) XXVI. t. 4. 7 Magyar Nemzeti Múzeum kőtára, ltsz.: 62. 58. 1.