Folia archeologica 24.
Pálóczi-Horváth András: A magyarországi kunok régészeti kutatásának helyzete
242 PÁLÓCZI-HORVÁTH ANDRÁS Az idők folyamán három olyan gazdag középkori sirlelet került elő a Kiskunságon, amelyeket Éri István a pogány rítus, a keleti jellegű viselet és fegyverzet alapján kunnak határozott meg. 4 Mindegyik leletet egykori kun szállások területén találták: /. 1816-ban Kígyós pusztán, amely azonos az 1355-ben említett Asszonyfalvával (A^onfolva), illetve az 1462-ben és 1493-ban említett Asszonyszállással (A^xpn^allasa, A^ans^allasa), a mai Kiskunmajsa határában; 5 2. 1903ban Csólyos pusztán, amelyet 1475-ben és 1493-ban említenek (Cholyos^allasa, villám. . . Cholyos), s a mai Csólyospálos község része;" 3. 1934-ben Kecskemét határában, Felsősbentkirály pusztán, amelyet 1354-ben, 1356-ban, 1488-ban, 1490-ben és 1493-ban Zenthkyral néven említenek, 7 utódja a mai Lászlófalva község. Ez a három temetkezés nemcsak gazdagsága miatt igen nagy jelentőségű, hanem azért is, mert egybevethető a kelet-európai kun sztyepp régészeti anyagával. A csólyosi sír tárgyainak (sisak, páncéling, nyílhegyek, kengyelpár, öv) mélyebb elemzése során például kiderült, hogy az analógiák legnagyobb része a sztyeppen és a sztyeppel szoros kapcsolatban levő szomszédos területeken található. 8 Ugy tűnik, különösen az alánok gazdasági kapcsolatai lehettek erősek a kun fejedelemséggel. Külön kell beszélnünk a mindhárom kiskunsági sírleletben megtalálható gazdagon díszített veretes övekről, amelyekhez hasonlók Dél-Oroszországban eddig nem kerültek elő. Nehezen feloldható ellentmondás ezeknek az öveknek a keleties jellege és a nyugati lovagi kultúrára utaló díszítéseik (a kígyóspusztai arany öv csatján lovagi harci jelenet ábrázolása van, a veretek latin feliratai pedig védőszentekhez intézett könyörgések; a felsőszentkirályi aranyozott ezüst veretes öv díszítésére heraldikai ábrázolásokat használtak fel). Az eddigi kutatás úgy magyarázta ezt a kettősséget, hogy az övek Magyarországon, a keleti és a nyugati kultúra találkozásának és összeötvöződésének helyén készültek.'-' Anélkül, hogy ezt a megoldást elvetnénk, beszélnünk kell egy másik értelmezési lehetőségről is. Az övek szerkezetének, viselési módjának és az egyes övdíszeknek (pl. a csólyosi csat vagy a felsőszentkirályi kettős liliom alakú veretek) balkáni és kisázsiai párhuzamai a bizánci művelődési kör felé irányítják figyelmünket. 1 0 Bizánc és a kunok kapcsolatai a XIII. században erőteljesek voltak. 1 1 Történetileg elképzelhető, hogy a XIII. századi Bizáncból, a latin császárságból kerültek ezek az övek - fejedelmi adományként vagy kereskedők révén - az Al-Dunánál élő kunok vezetőihez, mielőtt tulajdonosaik Magyarországra települtek. A nyugatias (részben kifejezetten franciás) vonások így a Bizáncban uralmon levő francia lovagokkal lennének megmagyarázhatók. Ez a probléma természetesen további kutatást igényel. 4 Éri I., FA 8(1956) 137-152. 5 Uo. 138, 143-144.; Reizner J., Szeged története. I-IV. (Szeged 1899-1900) I. 56, 65.; IV. 57.; Gyárfás I., A jász-kunok története. I-IV. (Kecskemét 1870, 1873, Szolnok 1883, Bp. 1885) III. 710. e Éri /., i. m. 147-149.; Gyárfás I, i. m. III. 677, 709. 7 Szabó K., Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. BHH 3. (Bp. 1938) 72-78.; Gyárfás 1., i. m. III. 489-492, 494-495, 697-699, 701, 707-708. 8 Pálóczi-Horválb A., FA 20(1969) 107-134.; Ua., MFMÉ 1969. 1. 115-121. 9 TótbZ., Turul 47(1933) 11-18.; ua. franciául: Arch. Ért. 71(1943) 174-184.; Éri I., i. m. 151. 1 0 Pálóczi-Horvátb A., Cumania 1(1972) 177-204. 1 1 Gyárfás 1., i. m. II. 227.; Rasovskij, D. A., Les Comans et Byzance. BIBulg 9(1935) 346-354.; Moravcsik Gy., Bizánc és a magyarság. (Bp. 195) 94.
