Folia archeologica 24.
Dienes István: Honfoglalás kori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről
210 DIENES ISTVÁN Л lós^ers^ám díszei Míg a farkasréti sírban nyugvó honfoglaló magyar különös, szép fegyverövéhez méltóságjelvényként jutott és ékköves veretes tarsolyát is számára készítették, addig a lovának szerszámzatát díszítő összes veretfajta, még a ritkábbnak számító csörgős csüngők is - mint arra már tárgyleírásunknál utaltunk -, több öntőmintában készült, vagyis sorozatban gyártott, vásári portékának tekinthető. E vereteket azonban férfisírokban mégis csak a legrangosabbaknál találjuk meg, hiszen ismert, hogy a honfoglaló magyaroknál - mint a pusztai népeknél általában - a férfiak lószerszáma jóval egyszerűbb a nőkénél. 8" A veretes férfi-lószerszámok ritkasága magyarázza, hogy míg a jellegzetes rozettás női lószerszámok felépítését úgyszólván pontosan ismerjük, a férfi lószerszámok szerkezete, díszítésmódja tekintetében jóval tájékozatlanabbak vagyunk. Gazdag férfisírjainkat, ahol a nagyszámú veretsorokból, szíjelosztó karikákból lószerszámra gondolhatunk, feldúlták (Benepuszta, Geszteréd, Kolozsvár Zápolya-utca, Bana stb.), néhányat pedig még részletezően nem tettek közzé (Bodrogszerdahely 1937. évi ásatás, Zemplén). Csupán László Gyula kísérelte meg két feldúlt sír alapján, gazdag összehasonlító anyag bevonásával felidézni az előkelő férfiak lovának szerszámzatát. 8 7 О ismerte föl a farkasréti együttesben is fellelhető kis keskeny vereteknek (6. ábra 1-8) a lószerszámhoz való tartozását, s mivel azok a koroncói női sírban a farhám átkötőszíját díszítették, helyüket a Zápolya utcai 11. sz. férfisír lószerszámán is itt jelölte ki. 8 8 A farkasréti lószerszám nyújtott formájú, szélesebb veretei (6. ábra 9-18) nagyon hasonlóak ugyan a fegyverövek derékon levő vereteihez, de itt rendeltetésük nyilvánvalóan más lehetett, hiszen az övkészleteknél szokásos nyúlánkabb változataik hiányzanak, nem is szólva arról, hogy a sír övveret-együttesét már ismerjük. E szélesebb veretek pontos hasonmásai a benepusztai leletben is megtalálhatók, 8 9 ahol az öv vereteit talán más, két változatban is meglevő veretfajta képviseli. 0 0 Mind a kisebb, mind a nagyobb fentebb tárgyalt vereteknek lószerszámveretként való meghatározását igazolja a szakonyi 1. sz. előkelő férfi sírjának Nováki Gyula által 1961-ben megmentett lószerszámkészlete, amely nagyrészt az eredeti szíjazaton maradt meg, s lehetővé tette, hogy László Gyulával közösen mind a teljes kantárzatot, mind a szügyelő díszítményeinek rendszerét helyreállítsuk. 9 1 A kis levélalakú veretek közeli rokondarabjai Szakonyban sűrűn borítják be a pofaszíjakat, a homlok- és orrszíj összekötő ágát s az orrszíj egyrészét. Mivel Farkasrétről sem csak egy-egy darabjukat ismerjük, mint Koroncóról vagy Kolozsvárról, hanem a bekerültek egy nagyobb sorozat töredékének látszanak, feltételezzük, hogy elhelyezésük itt is a szakonyihoz hasonló lehetett. Ugyancsak a szakonyi szügyelőszíj vereteit idézik a farkasréti szélesebb lószerszámveretek, rendjük is talán hasonló lehetett a szakonyihoz, ahol három tömör veretet egy 8 6 Dienes /., Arch.Ért. 93 (1966) 226. 8 7 László Gy., Kolozsvári Márton és György Szent György szobrának lószerszámja. (Kolozsvár 1942) 70., 11. kép.; Ua., A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. 55., .7 kép. 8 8 Uo. 54., 150. j„ 56. 8 9 Fettich N., A honfoglaló magyarság fémművessége. XXXV. t. 15-29. 9" Uo. XXXIV. t. 1-16. ill. 17-24. 9 1 Dienes I., A honfoglaló magyarok. 24., 7. kép.
