Folia archeologica 24.
Dienes István: Honfoglalás kori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről
HONFOGLALÁS KORI TARSOLY 193 Az I. sz. temetőben 1952-58 között a homokkitermelés ütemének megfelelően kerültek elő a sírok. Számításaink szerint legalább 34 sírra tudunk a megmentett anyag alapján következtetni, de a temető valóságos sírszáma ennél többre becsülhető, a közlemény ugyanis megjegyzi, hogy sok sír a rendszeres megfigyelés előtt, a homokhordás során már elpusztult. A kétségtelenül kikövetkeztethető 34 sír a következő sorrendben került napvilágra: 1952-ben találtak rá az első sírra és még ugyanebben az évben B. Chropovsky 2 sírt mentett meg (összesen 3 sír). Ezt követően, 1953 tavaszán J. Bárta végzett itt mentőásatást és újabb 21 sírt tárt fel. Az ásatás során összegyűjtötték a már megsemmisített sírokból származó szórványleleteket, amelyek - a különféle típusú és méretű kengyelek 5 0 alapján - legalább 5 további sír elpusztulásáról vallanak (3 + 21 + 5 = összesen 29 sír). 1955-ben bekerültek egy, a homokbányászás során tönkretett sír lovasfelszerelési tárgyai, majd 1956-ban, ugyancsak szórványként, legalább egy további férfisír emlékei (31. sír). 1957-ben dúlták fel homokkitermelés során a temetőnek egyik leggazdagabb férfi temetkezését (32. sír). Az 1958-as esztendőben homokfejtés közben felbukkant és a Szlovák Nemzeti Múzeumba (Pozsony) beszolgáltatott leletek (övveretsor, eltérő méretű kengyelek, két vaskés, gömbsorcsüngős fülbevaló karikája 5 1) legalább egy férfi és egy női temetkezés elpusztításáról tanúskodnak (33-34. sír). A sírok számának lehető pontos felbecsülése fontos számunkra a temető összképének jellemzéséhez, bár pontos statisztikai adatokat nem tudunk nyújtani, hiszen a sírok egyrésze töredékesen megmentett leletegyüttes, s néhány részletet a közlemény is homályban hagy, pl. a 16/53. sz. sírt nem tárgyalja. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy kivételes gazdagságú temető került elő e helyütt; bizonyítsa ezt az alábbi rövid összegezés: 1. A felbecsült 34 sírból legalább 20 sír volt lovas, illetve lószerszámos temetkezés. Kétségtelenül lovastemetkezés az 1/52, 6/53, 15/53, 18/53. sz. sír, s valószínűleg a korabeli kirablásnak áldozatul esett 14/53. sz. sír, itt ugyanis az emberi váz a sírgödör egyik oldalában fekszik, azt sejtetve, hogy mellette, a gödör másik felét a lócsontok foglalták el. 5 2 Lószerszámos temetkezések: 3/52, 2/53, 8/53, 19/53, 20/53, 21/53, 5 sír az 1953. évi szórványanyagban, 1 sír az 1955. évi, 1 sír az 1957. évi, 2 sír az 1958. évi szórványanyagban. 2. A férfiak közül - akiknek száma pontosan nem állapítható meg - 7 volt veretes fegyveröv viselésére jogosult. Teljesebb övveretsort a 2/53, 6/53, 15/53. sz. sírokból, valamint az 1957. évi és 1958. évi szórványanyagból mentettek meg. A 14/53. sz. sírban csak szíjvég volt, de a sírt saját korában kirabolták. A 2/52. sz. sírba kétségtelenül eredetileg is csak szíjvéget helyeztek, de itt arra gyanakodhatunk, hogy a tárgy részlete az egész jelképéül szolgált. 5 3 Két övfelszerelésnél - 2/53, 15/53 - a kapcsolószíj vagy inkább a bőrtarsoly zárószíja is veretekkel volt díszítve. 3. 7 férfisírból került elő a rangos közösségekre jellemző 5 1 csont merevítőkkel ellátott íj (1/52, 3/52, 6/53, 8/53, 14/53, 15/53. sz. sír, ill. 1957. évi szórvány). 3 sírban (1/52, 6/53, 8/53) finom művű csont fedéllel vagy szájjal készített nyíltegezre bukkantak, egyben (1957. évi szórvány) szablya, egy következőben (19/53) pedig esetleg csont botvég volt. Az a férfi, akinek felszereléséhez díszesen faragott csontcsat ( ?) 5 5 is tartozott, magával vitte a másvilágra sólymai visszaparancsolására használt csontsípjait is (14/53). 4. A temetőben nyugvó nők gömbsorcsüngős fülbevalót (1958. évi szórvány), rombuszalakú veretekkel 5" ékes nyakú inget, rozettákkal szegélyezett köntöst (7/53, 9/53; a 10/53. sz. sírban a fejtetőn bronz lemeztöredék, talán párta?) és domborúfejű szögekkel kivert csizmát viseltek (5/53, 7/53). 5 0 Az 1953. évi szórványleletek között bekerült 6 kengyelből legfeljebb kettő lehet egymás párja: uo. XXXVIII. t. 17. és XXXIX. t. 10. 5 1 Tolik A. munkájában, a XLII. t. 28. sz. alatt bemutatott tárgy nem kapcsolótű, hanem fülbevaló függesztőkarikája és természetes helyzete függőleges állásban volna. Vö. i. m. 49. 5 2 Uo. 46., 17. kép 3. 5 3 E lehetőségekre 1. Kovács I., Közi. II/l (1942) 107.; magam e szokást legutóbb 1971. évi tiszavasvári ásatásom 7. sírjában figyelhettem meg. 5 4 Dienes I., ÉlTud 24 (1969) 1038.; Ua., MTAK II. 18 (1969) 260.; Ua„ A honfoglaló magyarok. 34-35. 5 5 Mesterház K., Arch.Ért. 96 (1969) 242-246. 5 6 A kérdéses ingnyakveretet a közlemény (Tolik, A., i. m. 43. és XXXI. t. 14.) a 2/53. sz. feldúlt férfisír mellékleteként említi. A veret a sír környezetének átkutatásakor, átszitált földből került elő, az analógiák alapján női sírhoz kell tartoznia. 13 Folia Archaeologica 1973
