Folia archeologica 24.
Dienes István: Honfoglalás kori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről
190 DIENES ISTVÁN indák közül kiágazó hegyes levélke. Az ékkőfoglalat körüli mintát tehát meglehetős biztonsággal meg lehetett szerkeszteni. Hátlapján a csúcsot lezáró gömböcskénél 3 mm hosszú szögecs, valamint ívelt alsó szegélye mentén, az ékkőrekesz átlójában - a már több darabról (1. 2/a-b.) ismert - kicsiny hegyes szög. A töredék mérete = 2x 1,45 cm. 3. A lószerszám tartozékai (6. ábra). Ezüstből öntöttek, erősen kopottak. a) A kantár pofaszíjára ( ?) illő veretek (6. ábra 1-8). Mintázatuknak egymásba fűződő levelei rajzolják ki keskeny, csúcsos formájukat. Felül kis gömböcskéből szétterülő háromlevelű palmetta, amelynek két oldalsó leveléhe egy-egy függőlegesen álló - ellentétesen behajló végű - levél kapcsolódik, majd ezekhez két újabb csúcsba futó levélke fűződik. A levélkoszorúban fekvő mélyebb hátteret a felső palmetta középső levelének hegyes vége tölti ki. Hátoldalukon (6. ábra 8), a hossztengelyükben alul és felül egy-egy 3 mm hosszú szögecs. Egy kissé zömökebb példánynál (6. ábra 2) az alsó szögecs nem a csúcsnál, hanem valamivel magasabban van, s így ez a darab - noha mintázata azonos - kétségtelenül más öntőmintából való, mivel a szögecsek a verettel egybeöntöttek. A leltárkönyvbe 7 darabot vezettek be és sorszámozásuk (59-65. alszám) is ennek megfelelő, mégis ma 8 példányt őrzünk. Egy régi felvétel (1. MNMAdattára 2489. N. jelű lemez) 7 darabot rögzít, de nincs köztük egy két darabból újabb időben összeragasztott, rosszabb állapotú példány (6. ábra 7), amely - az öv szíj végének darabjához hasonlóan - a 83. alszámú „kisebb töredékek" közül származhat. H = 2-2,l; sz= 1,3-1,4 cm. b) A szügy elő vagj far hám veretsorának darabjai ( 6. ábra 9-18). b/1. Palmettacsokrot mintázó hosszúkás, tetejükön csúcsos veretek (6. ábra 9-14). Felületüket már az öntőformában kialakított bemélyedő árkok szabdalják kisebb mezőkre: voltaképp egy középső nagyobb, két keskeny szélső, valamint az ezeket koronázó, kettéosztott fölső levélre. A levelek illeszkedésénél egy-egy kis bimbócska emelkedik ki a veret körvonalából. A minta árkolásában egy példányon még látszik az aranyozás nyoma. A megmaradt 6 veret azonos mintázatának részlet-egyezései elárulják, hogy azok három öntőmintából valók: 3 darab (6. ábra 9-11) valamivel kisebb, körvonaluk tagoltabb, mintázatuk vonala is élesebb; a 3 nagyobb (6. ábra 12-14) közül kettőnél (6. áhra 13-14) a mintázat vonalai egyes pontokon szabályszerűen betömődtek. Hátoldalukon (6. ábra 13) csúcsukban és alul kétoldalt egy-egy, összesen tehát három 3 mm hosszú - szögecs. A nagyobbak h = 2,4; sz= 1,7 cm. A kisebbek h = 2,2; sz= 1,6 cm. - b/2., Mint az előbbiek, csak az alsó középső levél, a minta alakját követve, kicsúcsosodó ovális alakban áttört (6. ábra 15-18). Hátlapjukon (6. ábra 18) az előbbieknek megfelelő rendben három szögecs. 4 példány (2 ép, 1 hiányos - amely a 2489. N. jelzetű régi negatívon még teljes, csak sérült, - valamint egynek összeillő két darabja). H = 2,35; sz=l,7 cm. - A b/1. és b/2. változatból a leltárkönyv is 10 darabot tüntet fel, csak más megoszlásban, ott 3 áttört (34-36. alszám) és 7 tömör (37-43. alszám) példány szerepel. A régi fényképen 3 áttört és 6 tömör, összesen tehát csak 9 veret látható. A negyedik, két darabban levő áttört példány hiányzik, nem tudhatjuk viszont, hogy ez volt-e a leltárba fölvett tizedik veret, vagy egy, a fényképen ugyancsak nem szereplő tömör veret, amely már addigra elveszett. A két darabkából összeillesztett veret származhat a leletegyüttes töredékei közül is, de a leltározó is tévedhetett, így rajzunkon csak a ma meglevő példányokat tüntettük föl. c) Csörgős csüngök (6. ábra 19-25). Levélalakúak, erősen földomborodó - gyöngyözött szegéllyel kísért - középső terük a veret alakját követi és három lyukacskával áttört. E lyukakat utólag beütögetett vonal köti össze, amely háromszöget alkot; egy darab (6. ábra 23) épp e részen kitört. Tetejükön sarkára állított négyszöges díszítmény, elmosódott középső vonalas dísszel. Változataikból megállapítható, hogy a 7 veret három öntőmintából származik: négynél (6. ábra 19-22) a négyszöges díszítmény belsejében levő négyzetes rajz egyik oldala betömődött; kettőnél (6. ábra 24-25) ez a négyszög kissé laposabb és a veret szélére csúszott fel, belsejében kis kör látható; egy példánynál (6. ábra 23) viszont a négyszög nem domborodik ki, hanem bemélyedő vonalakkal jelölt és szinte már deltoid alakra torzult. Egy darab (6. ábra 22) kivételével valamennyi sérült, de legalábbis domborulatuk behorpadt, ami használatuk során is történhetett. Hátoldalukon (6. ábra 23), felül egy pár hosszabb (3 mm-es), középső mélyedésük mentén keresztben négy rövidebb (1,5 mm-es) szögecs. A veret szíjhoz erősítésére csak a felső kettő szolgált, a négy rövidke szögecs egy, a veretnél kisebb, ugyancsak nagyjából levélalakúra nyírt és hátrafelé erősen kidomborított bronzlemezt kapcsolt a verethez, amely az öntött veret öblös előlapjával együtt a csörgőgolyó foglalatául szolgált. Két vereten a bronz hátlap domborulata is érzékelhető, s maradványai - egy kivételével - valamennyin megtalálhatók. A veret h = 4,4; sz = 3,3; öblösödésének m = 0,7 cm. 4 4
