Folia archeologica 24.
Dienes István: Honfoglalás kori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről
A HONFOGLALÁS KORI TARSOLY 183 vesztve puszta díszként szolgál. 3 8 Mivel Szabó János különböző elméleteket egyeztetni törekszik, hagyományos gondolatokat is megismétel (mint pl. tarsolylemezeink többségének Kiev környékéről való származtatása és ezzel IX. sz. végi keltezésük; vagy hogy rajzolatuk a síkban tartott megmintázástól halad az erősebb domborítás felé 3 9), de ugyanakkor figyelemreméltó következtetésekre is jut. Megerősíti László Gyula korábbi véleményét, hogy az öveknél tapasztalt hasonló jelenséggel összhangban a tarsolyoknál is megfigyelhető, hogy a kezdetben szerkezeti rendeltetésű fémveretek funkcionális szerepe háttérbe szorul, de ugyanakkor díszítőtagként továbbélnek, majd mintaelemként rátelepednek a már más technikával készült tarsolylemezekre is. Magam egy nagyobb dolgozat keretében foglalkoztam veretes tarsolyainkkal és kelet-európai párhuzamaik gyűjtésével igyekeztem rendszerüket tisztázni. 40 Épp e munka révén sikerült a régi anyagból egy, a bodrogszerdahelyinél még gazdagabb díszítésű veretes tarsolyt kimutatnom Újfehértó-Micskepusztáról. Ez a közepén és négy sarkában verettel díszített, s talán a veretek körül a bőr alapon cifrázóvassal is ékített tarsoly teszi érthetővé, hogy miért szövik több tarsolylemezünkön a dús mintázatot a középpont és a négy sarokpont köré, miért illesztenek e helyekre ékköveket vagy hangsúlyozzák e pontokat domborulatokkal. Miután ez a díszesebb veretes tarsolyfajta is előbukkant, gyűjteményem többszöri revíziója és újra restaurálása során mindinkább erősödött bennem a sejtés, hogy a farkasréti különös alakú díszítményekben ugyancsak egy, már rendkívül ékes veretes tarsoly darabjait kereshetjük. Rövidebb művészettörténeti jellegű cikkeimben, a külföldi magyar művészeti kiállítások katalógusában 4 1 érintettem is a jelentős darabot, amely azt sugallja, hogy a bőrtarsolyok lemezzel való borítása a fedőlap vereteinek halmozásából alakult ki. 1969-ben elkészült a tarsolykészlet első rekonstrukciós rajza, majd 1970-ben az egykori egész szemléltető rajza, amelyek napvilágot is láttak, 4 2 mint a fenti tétel bizonyságai. Meg kell történnie a lelet bizonyító erejű feldolgozásának is, melynek során a helyreállító rajzon is apróbb változtatást eszközlök, s így e tekintetben is a jelenlegi közleményt tekintem véglegesnek. 3* S^abó J. Gy., Vasból készült honfoglalás kori tarsolylemez Túrkeve környékéről. Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum fennállásának 10. évfordulójára. Szerk. Györffy L. (Túrkeve 1961) 30. ' 3 9 Uo. 25, 31., 23. j. 41 1 Dienes /., FA 16 (1964) 92-110. 4 1 Dienes 1., Metalcrafts at the Time of the Hungarian Conquest. The New Hungarian Quarterly 9 (1968) 32. sz. 211-212.; Ua., Umetnicka obrada metala u Madara u doba naseljavanja njihove danasnje teritorije. Ma^arsko Zlatarstvo od X do XIX veka. (Beograd 1968) 6.; Ua., Múzeumi Magazin 1969: 4. 9-10.; Ua., Arch. Ért. 96 (1969) 118.; Ua., Die Kunst der landnehmenden Ungarn und ihre Glaubenswelt. Évolution générale et développements régionaux en histoirede l'art. Actes du XXII e Congrès International d'Histoire de l'Art, Budapest 1969. 1. (Bp. 1972) 107-108.; Ua., A honfoglalás kora. Magyar művészettörténet 1. (Bp. 1970) 38-39.; Ua., Hozzászólás Györffy Gy. előadásához. Középkori Régészeti Tudományos Ülésszak 1970. RF 11:14. Szerk. Nagy E. (Bp. 1971) 85.; Ua., Iszkuszsztvo epohi «obretenija rodinü» [X vek], 1000 szokroviscsa vengerszkogo iszkuszsztva za 1000 let. (Moszkva 1971). Bevezető old. sz. nélkül és 32-33. tétel; Ua., Művészet 12 (1971): 10. 5.; Ua., L'Arte all'epoca della conquista magiara. Antica arte magiara dal X al XVII secolo. (Roma 1972) 14. és 19., 29-30. tétel.; Ua., A honfoglaló magyarok. (Bp. 1972) 58.; Vö. Eás^ló Gy., A népvándorláskor művészete. . . 64. 4 2 Dienes I., Múzeumi Magazin i. h. 8.; Ua., Die Kunst der landnehmenden Ungarn. . . III. 26. t. 8.; Ua., A honfoglalás kora. 33., 41. kép; Ua., A honfoglaló magyarok. 60., 22. kép.
