Folia archeologica 24.
Török Gyula: VII. századi sírok Kerepesről
120 TÖRÖK GYULA - a maradék rés2ek alapján - a nyolc sír szélső értékei, azaz 326-348° közé esett. Éry Kinga É-D megjelölését ezért az égtájak legközelebb eső fő irányára kell vonatkoztatni. Mind a tizenegy sírba a halottakat koponyával ÉNy és É közé eső irányban helyezték el; ez az irányítás a korai avar leletektől való elhatárolódásra enged következtetni. 1 1 Az állatcsont-, 1 2 tojás- és edénymellékletek a halotti torra utalnak. Húsétellel látták el az E. férfi a D. és K. női, az F. és I. gyermeksírok halottait. Az állatcsontokból következtethető, hogy szarvasmarhát csak a fém övveretes férfi (E. sír) torán vágtak; sertést vagy juhot (kecskét) két nő (D. és K. sír) és egy gyermek (j. sír) temetésénél; szárnyast pedig egy nő ( К. sír) és egy gyermek (F. sír) esetében. Tojás volt a K. női és az I. gyermeksírban. Szarvasmarha, sertés, juh, szárnyas és tojások sírba tétele egy kis temetőrészen belül már a letelepedettség bizonyos mértékére mutat az avar kor középső szakaszában is. Bizonyára a szekercés férfi (G. sír), a padmalyos sírú ifjú (J. sír) is kapott az utolsó útra húsételt is, mert semmi sem bizonyítja, hogy elmarasztalt egyének lettek volna, inkább arra kell gondolnunk, hogy a hús kicsontozott volt és a megmaradó agyagedényekkel szemben a sírjukba tett edények fából lehettek (kupa, kulacs, vödör) és elpusztultak. Agyagedény a tizenegy sír közül csak négyben volt: E. férfi-, K. női-, I. gyemeksírban, ill. a bizonytalan nemű А.-Ъап. Ezek a szarvasmarha- juh- vagy sertéshússal együtt kerültek földbe. Ebből az tűnne ki, hogy egyszerűbb mellékletnek kell tartani a faedénybe, bőriszákba tett italt, mint akár a legdurvább készítésű és égetésű agyagedénybe helyezettet. Kerepesen az edények mind durva anyagúak és megmunkálásúak. 1 3 Rosszul égették ki: színük vörösbarna és szürke foltosak. Az A. sírból előkerült edény szájpereme körömmel vagdalt; az A. és K. sír edényeinek oldalán határozatlanul karcolt barázdák adnak némi díszítési jelleget. Avar kori változatai ezek a szarmata hagyományok szerint készített, azaz kézzel formált bögréknek. A két férfisírban találtunk vizsgálatra érdemes fém készítményeket: az E. sírban a kisgömbös fülbevaló párt és fémveretes övet, a G. sírban pedig a harci szekercét. A két férfisírból előkerült fülbevalókról a nők és gyermekek sírjaiban találtakkal együtt szólunk. Az E. sírban az öv széles, ún. tüszőöv. Az öveknek abba a csoportjába tartozik, amelyikben az öv a hátgerincre fekvő szakaszon, a gerinciránynak megfelelő elhelyezésben hármastagú fémveret díszt visel. Az E. sír feltárásánál a mellső veretek és csat, továbbá az alkar- és medencecsontok, valamint az ágyékcsigolyák felszedése után a sírt eredeti fekvésében (8. ábra) fényképeztük s mutatjuk be. A hármastagú veret az enyhe S-ívelésű gerinc bal oldala mellett, díszítésével a földön feküdt. Az öv többi veretének helyzete jelezte, hogy sírbahelyezésnél az öv balra elcsúszott. A nagyszíjvég elő- és hátlapja közti üreget - hogy össze ne rop1 1 Kovrig I., Das awarenzeitliche Gräberfeld von Alattyán. AH 40. (Bp. 1963) 229. II. csoportnál a ritus. 1 2 Az állatcsontok meghatározását Bökönyi Sándornak köszönjük. MNM állatcsont gyűjteményének leltárában 67. 3. 1-16. számok alatt találhatók. 1 3 Kerepes-Széphegy (Szilasliget) későavar temetőjében már kézi korongolású edények is előfordultak. MNM népvándorlás kori leltárában 20/1936. 2.
