Folia archeologica 23.

Fodor István: Újabb adatok a bánkúti sír értékeléséhez

228 FODOR ISTVÁN Kínából ismerjük a bánkúti tükör pontos mását (4. ábra), ennek nyele is ép, így minden bizonnyal a búnkútinak is ilyen nyele lehetett.

1

6 (Mindkettő nyelén valószínűleg csont berakás volt, ezt fogta közre a fém nyél peremszerűen felhajló széle. Ebből a szempontból is igen szembetűnő a két tükör hasonlósága, ti. a kínai nyeles tükrök általam ismert példányain a nyél vájata egyiken sem töri át a tükör peremét, a vizsgált két példány kivételével.

1

7) A két tükör hátlapján levő ábrázolás minden részletében megegyező s méretük is azonos. (Átmérőjük: a Kínából ismert darabé 9,4 cm; a bánkútié 9,35 cm.) Ennek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a két tükör ugyanazon öntőmintában készült. Sajnos, az említett kínai tükröt csak eléggé tág időhatárok között, a Szung-korra keltezhetjük, ezért olyan pontosabban keltezhető leletből származó hasonló darabot kell megvizsgálnunk, melynek segítségével a bánkúti tükör valószínű készítési idejét szorosabb időhatárok közé helyezhetjük. Több hal-ábrázolással díszített nyeles tükröt, sajnos, nem ismerünk, az ábrázolási mód közelsége azonban igen érdekessé teszi számunkra az 1956-ban a szovjet Távol-Keleten (Vlagyivosztok környékén) előkerült szucsáni kincs egyik darabját.

1

8 A kincslelet kilenc bronztükre közül kettő hátlapján az ismert halas kompozíciót találjuk (j-6. ábra). Az egykori művész a halakat minden bizonnyal az ivás alkalmával kívánta megjeleníteni, s a kergetőző állatok dinamikus mozgását az örvénylő víz ábrázolásával tette szemléletesebbé. A második tükör halai (6. ábra) szinte mindenben megegyeznek a bánkúti ábrázolással s a két kompozíció is igen közeli (háttér, szitakötő), csupán a vízililiom ábrázolása hiányzik a távol-keleti példányon. A szucsáni leletet négy Szung-kori pénz keltezi. (Ezeket 1102 és 1106 között verték.) E. V. Sakunov a tükröket dzsürcsen készítménynek tartja, mivel a második tükör peremén levő hieroglifák ebben az összeállításban a dzsürcsen tükrökön gyakoriak. Az egész kincsleletet a XII-XIII. századra keltezi.

1

9 Ezek szerint a tükrök készítésének idejét nagyjából 1115 és 1215 közé tehetjük.

2

0 1

6 Rupert,

M. -Todd, О. /., i. m. XXI. t. N0. 211. - A tükör a Todd-gyűjtemény része, melynek darabjai az öt észak-kínai tartományból származnak. A gyűjteményből közölt másik halas tükör (nyeletlen): uo. XIX. t. No. 212.; A kínai tükrökről általában: Swallow, R. W., Chinese bronze mirrors. (Peiping 1937); S^tratanovics, G. G., Kitajszkie bronzovie zerkala: ih tipi, ornamentacija i iszpolzovanie. Vosztocsno-aziatszkij etnograficseszkij szbornik. II. TIE 73 (1961) 47-78. - Ezúton is köszönetet mondok Ferenczy Lászlónak segítségéért. « Pl. Rupert, M.-Todd, O.J., i. m. XXI. t. No. 124., XXVIII. t. No. 359.; Banner /., i. m. XXII. t. 2., XXIII. t. i. 1

8 A kincslelet őrzési helye a vlagyivosztoki Arszenyev nevét viselő Helytörténeti Múzeum. Közli: Savkunov, E. V., Kiad cszsurzsenszkih zerkal. MIA 86. (Moszkva-Leningrád i960) 231-237. Halas tükrök: 6. ábra 1, 2. - Az általam közölt két tükör fényképéért a közlemény szerzőjének tartozom köszönettel. 1

9 Uo. 233, 235. - Kevésbé valószínűnek tartjuk a szerző másik bizonyítékát, mellyel a tükrök helyi származását kívánja alátámasztani (ti. hogy a tükrön ábrázolt halfajták csak a Távol-Keleten honosak), ugyanis még a legélethűbbnek tetsző ábrázolásokra is bizonyos fokú elnagyoltság jellemző, így a halak fajtáját csak megközelítően lehet megállapítani, amit egyébként maga Savkunov is megjegyzett. - Lektori véleményében Pálóczi-Horváth András a szucsáni tükrön is f 6. ábra) kivehetőnek tartja a vízililiom ábrázolását, ami még inkább aláhúzná hasonlóságát a bánkútival. Véleményünk szerint ezt nem lehet teljes bizonyossággal állítani, hiszen a tárgyat eredetiben vizsgáló Savkunov sem tesz erről említést. 2

0 A dzsürcsenek 111 5-ben alapították birodalmukat Mandzsúriában, később egész Észak-Kínát elfoglalták. Országuk nagy részét és fővárosukat (a mai Pekinget) 1215-ben foglalták el a mongolok. - Vszermirnaja isztorija. III. (Moszkva 1957) 287-288, 519.