Folia archeologica 23.

S. Lovag Zsuzsa: Román kori bronztál a Magyar Nemzeti Múzeum ötvösgyűjteményében

ROMÁN KORI BRONZTÁL 219 Kovács Évának a magyarországi tálakról írt munkája lényegében ezt a csoportot tárgyalja, mert hazai táljaink szinte kivétel nélkül ide tartoznak.

1

4 Ezek az erény-, ill. bűntálak az előző csoporthoz képest kelet felé terjedtek el. Előállítási központjukat ezért T. Poklewski, aki elkészítette a román kori bronztálak corpusát, az Elba vidékére, Szászország területére helyezi.

1

5 Véleményünk szerint azonban ennek a csoportnak a meglehetősen szétszórt elterjedési térképe

16 nem indokolja külön gyártási központ feltételezését az Elba vidékén. Valószínűbbnek látszik, hogy az újabb és újabb változatok az alaptípus többszöri, egymástól függetlenül történt másolásából jöttek létre. Erre mutat az is, hogy az ábrázolások szerkezete e második csoporton belül nem egységes, s a szerkezeti különbségek az első csoport díszítésének eltéréseit tükrözik vissza.

1

7 Többszöri másolás eredményének tartja Kovács Éva is a magyarországi tálakat, s néhányukról feltételezi, hogy itt készültek. Bár ezek közül a kalapos, szárnyas alakokkal díszített tálak hazánkon kívül is szép számmal előfordulnak,

1

8 s így nem tekinthetők helyi fejlődés eredményének, de ez nem zárja ki azt, hogy ilyenek Magyarországon is készülhettek. Annál is inkább, mivel az esztergomi Balassi Bálint Múzeum táljának lovagi küzdelem-ábrázolásáról Kovács Éva a fegyverzet elemzésével kimutatta, hogy azon egyes részletek helyi divatot tükröznek, így ez magyarországi műhely működése mellett bizonyít.

1

9 A csoporton belüli, az alaptípustól egyre távolodó többszöri másolás következménye, hogy a feliratok igen eltérőek, egy részük valóban erények és bűnök megnevezése többé vagy kevésbé hibás felirattal, betűkihagyásokkal és torzításokkal, másokon teljesen értelmüket vesztett betűkkel.

2

0 A második csoport táljainak készítési kora a XII. századra és a XIII. század első felére tehető, ezt a keltezést az ábrázolások tipológiáján kívül a temetőkben, ásatásokon előkerült darabok kísérőleletei is megerősítik.

2

1 C) A Nemzeti Múzeum most ismertetett tálja egy harmadik, csak ornamentális díszítésű, felirat nélküli változathoz tartozik. Bár az alaptípus ábrázolásának tartalmi mondanivalója itt teljesen hiányzik, a tálak formája, készítésmódja, a díszítés vésett, geometrikus mintáinak elrendezése, sőt olyan részletek is, mint a zegzug vonal gyakori felhasználása, az előzőkhöz kapcsolja ezt a csoportot is. Készítési helyükre vonatkozóan lelőhelyük semmit sem árul el, mert az eddig ismert nyolc ha1

4 Kovács É., Művtört. Ért. 10 (1961) 1-9. 1

5 Po klen'

s ki, T., i. m. 6 j. 1

6 Uo. III. térkép. 1

7 Pl. az első csoport táljai közül azoknak a szerkezete, amelyek a középső médaillon körül elhelyezkedő jeleneteket vagy allegorikus alakokat a felirat körívbe rendezett betűivel kereteli és egymástól oszlopokkal választja el (Poklewski, T., i. m. Kat. nr. 10, 24, 47, 48, 60, 80, 110, 134, 139), tükröződik a hasonló elrendezésben ábrázolt, körívvel vagy íves zegzug vonallal kereteit félalakok ábrázolásánál (Poklewski, T., i. m. Kat. nr. 15, 37, 46, 50a, 107a, 135). Az első csoport rózsalevél szerűen szerkesztett díszítése (Poklewski, T., i. m. Kat. nr. 14a, 14b, 49, 147, 148) pedig a sematikus alakokat zsúfolt, alig áttekinthető szerkezetben ábrázoló tálakon tér vissza (Poklewski, T., i. m. Kat. nr. 20, 53, 97, 107b, 117). 1

8 Uo. Kat. nr. 15, 20, 37, 44, 46, 50a, 82b, 97, Ю7а-Ь, 117, 130, 135. 1

9 Kovács É., i. m. 9. 2

0 Poklewski, T., i. m. Kat. nr. 20, 97, 107b, 117. 2

1 Uo. Kat. nr. il, 15, 37, 44, 57, 90.