Folia archeologica 22.

Tóth István: Adatok a pannóniai keleti kultuszok történetéhez

PANNÓNIAI KP.I.F.TI KULTUSZOK 47 korából származik, abból a korból tehát, amelyben az orientális kultuszok, részint a hadsereg vallásossága révén, részint a dinasztia császárainak a keleti kultuszok iránti ismert érdeklődése révén

2

5 mind közelebb kerültek a hivatalos vallásossághoz, s ezen belül is a császártisztelethez. A most bemutatott oltár tanúsága szerint, más adatokkal egybehangzóan, a Dolichenus-tisztelet esetében ez a kapcsolat különösen jelentősnek mondható, s Pannóniában a kultusz eltűnéséig nyomon kísérhető. 2. Oltárkő. Lelőhely: ismeretlen.

2(

i 1967-ben, raktárrendezés során került elő az esztergomi Vármúzeumban egy szürkés homokkő oltár.

2

7 Lelőhelyéről, korábbi sorsáról semmiféle feljegyzés nem tanúskodik, felenleg két összeillő darabra van törve, jobb oldalán egy kis része hiányzik. Három oldalán profilált, egyenes hátlapja azt mutatja, hogy eredetileg fal mellett volt felállítva. Magassága 68, törzsének szélessége fent 21, lent 23 cm, vastagsága 14 cm. Fejrésze 18, lábazata 16 cm, sima záródású abacusa 9, plinthosa 10 cm magas. Az abacus alatti párkány 6 cm-re ugrik ki az előlap síkjából, e 3 cm széles párkányt két keskeny léctag közé foglalt ívelt hornyolás vezeti át a feliratos mezőbe. A lábazaton ugyanez a profil ismétlődik (4. ábra). Abacusának előlapját két, negyedköríves sarokakroterion zárja le. Mindkettőben palmettás díszítést látunk, hasonló, de egymástól eltérő megoldásban. Az akroterionok közötti tért, egy vízszintes léctag fölött, két egymásra merőleges egyenes osztja négy mezőre, közülük a két felsőben függőleges vonalkák alkotják a díszítőelemet. Az öt sorból álló felirat egészében az oltártörzs előlapján (m: 34, sz: 21-23 cm) helyezkedik el. A sorokat a kőfaragó előre megvonalazta, ezek a vonalak az írás irányában kissé széttartanak (1-2. sor: 3,5-4 cm, 3. sor: nem mérhető, 4. sor: 4 - 4,2 cm, a magasított betű 5,5 cm, 5. sor: 3,5 - 4 cm) ill. jobbra lejtenek. Az oltár törése miatt a 2. sor vége és a 3. sor egésze megsérült. A betűkben sokhelyütt látszanak az élénkpiros festés nyomai. Olvasása: 1. sor: Szembetűnő az M kezdetleges vésése, — a kőfaragó IVI-t vésett ki, s a szárak felső végét összekötötte. Az utolsó betű nem C, hanem G (vö. a 2. sor elejével) ; 2. sor : az АГл ligatúrában van, az utolsó betűből megmaradt körív egy О töredéke, előtte tisztán kivehető az R ferde szárának indítása; 3. sor: a sérült N1 ligatúra után a törésvonal felett tisztán látszik egy V bal szárának kezdete, majd a törés alatt a két szár találkozási pontja; az utolsó betű biztosan P volt (a törésben még megfigyelhető a felfelé gömbölyödő ív egy ré'-ze), utána egy L vagy E alsó vízszintes szára és függőleges szárának indítása vehető ki ; 2

5 Vö. általában: Altheim, F., Römische Religionsgcschichte.- II. (Berlin 1956) 111 skk.; Közelebbről: Merlal, P., Jup. Dol. 18 sk.; Pannóniai vonatkozásban •. Alf öl ily G., Acta Arch. Hung. i. h. 2

6 Esztergomi Vármúzeum. Ltsz.: 67. 30. 1. 2

7 Az oltárra Soproni Sándor hívta fel figyelmemet, - segítségét ehelyütt is köszönöm. Ugyancsak köszönetet mondok Várnai Rezső segítségéért és Nagy Zoltán múzeumigazgatónak, munkám támogatásáért.