Folia archeologica 22.

Gábry György: A Magyar Nemzeti Múzeum zenei gyűjteményének kialakulása

A M. N. M. ZENEI GYŰJTEMÉNYE 241 A hangszer-gyűjteménynek ezek a legelső darabjai szinte szimbolikusan utalnak a Nemzeti Múzeum egészére érvényes és legfőbb szempontra: a hazai történelem és művelődéstörténet jellegzetes emlékeinek gyűjtésére. MinderreMátray kevés figyelmet fordít és talán nem is tud róla, megemlékezik azonban a koncertekről: ,,Dec. 23-ra (1851-ben) kért engedélyt igazgatónk a teljhatalmú cs. biztostól arra, hogy a múzeumi kert létesítésére a zenede segédműködése mellett a múzeum dísztermében hangversenyeket rendezhessen. (Jegyzet:) Ily hangversenyeket utóbb a philharmoniai társulat, s egyéb intézetek és művészek is adtak ott, melyek jövedelmében a kerti pénztár mindenkor részesült."

9 Nem kevésbé jelentős adat 1858-ból a következő: „April 10-én adatott elő a múzeumi díszteremben Liszt Ferencz művészhazánkfija által szerzett azon nagyszerű misezene, mely az 1856. aug. 31-én fölszentelt esztergomi bazilika egyházi ünnepélyére készült. A szerző maga igazgatta az előadást. A jövedelem a zenede és múzeum között osztatott föl. (Jegyzet:) E misének két ízbeli főpróbája 1856-ban szintén itt ment végbe bemeneti díj mellett; minek tiszta jövedelmét a szerző a lipótvárosi templom alappénztárának szentelte."

1

0 A dísztermi koncerteknek egyidőre végét jelzi ezen adatsor befejezése: „April 2-án (186i-ben) a magyar országgyűlés megnyittatván, a képviselőház a múzeum dísztermében (mely e végre már a téli hónapok óta átalakíttatott) tartá üléseit."

1

1 Nyilvánvaló, hogy Mátray érdeklődése sokirányú - mi csak a zenei adatokat idéztük - és a lényeget ragadja meg. Viszont nem muzeológus. Ö múzeum alatt, vagy helyett, inkább könyveket-kottákat ért, hangszerek helyett pedig - mint utódai is - jobban figyel a zenélés alkalmaira. Mindössze egy kivétel élénkíti portréját, s ez egyben ízelítőt is ad zenetörténészi tájékozottságáról és koncepciójáról - ezt érdemes közreadni teljes terjedelmében: „Ezen évi jan. 10-én (írjaMátray 1854-ben) küldött a múzeumi régiségtárnak ajándékul Virág Lajos egy tárogató-sipot, mely Beliczay-tárogatónak neveztetett, s állítólag Il-ik Rákóczy (sic!) idejéből való. (Jegyzet:) E hangszer hajdan töröksipnak is neveztetett. Legrégibb nyoma a hazai nyomtatványokban a XVII-ik század elején, névszerint a Ruber György cs. k. várparancsnok által sokáig védett Tokajvárnak Bocskay (sic!) István erdélyi fejedelem seregei által elfoglalásakor fordul elő. Névszerint a grófMikó Imre által Kolozsvárott 1858-ban kiadatott 'Erdélyi történelmi adatok' czimü munka 83-84. lapjain következő sorok olvashatók: '1606. 17. martii sok halogatás és várakozás után Ruber György kénszerittetik Tokaj várát megadni a fejedelemnek 10 órakor reggel. A fejedelem comissariusi voltak Czobor Mihály és Simoni György a sárospataki kapitány. Először bemenének a várba a fejedelem kék haczéri (sic!) kék zászlóval, és a belső vár kapuja eleibe állának két renddel, я tárogató sípot örömmel fújják vala, és doboltak vala stb.' - 1859-ben a pesti zenede ezen hangszerek orchestrumi haszon vehetőségét eszközölni akarván, fölszólítást bocsátott ki több hasonló példányok beküldése iránt, 9 Mátray G., i. m. 64-65. 1

9 Uo. 73. 1

1 Uo. 76.