Folia archeologica 22.

V. Ember Mária: A textilgyűjtemény új hímzései

ÚJ HÍMZÉSEK 223 1ère a XVIII. század első felében keskeny arany csipkét varrtak és terítőnek használták. A párnalap hímzett díszítése egyedülálló. A magyar múzeumokban és országszerte az egyházi gyűjteményekben levő hímzéseket jól ismerem, de ehhez hasonlót sem motívumaiban, sem színezésében nem láttam. Nagy nyereség múzeumunk számára, hogy ezt az unikumot sikerült megszerezni. A motívumok színezésének ismertetésével nem lehet érzékeltetni, hogy az aránylag kevés, halvány és a leírás alapján nem összeillő színek az arannyal vegyítve olyan frappáns harmóniát alkotnak, ami páratlanul áll. A hímzés stílusjegyeit, színezését vizsgálva következtetünk vissza az előképekre és a hímzés készítési helyére. A virágtő mind a hímzésben, mind a szövetek mintáiban megszámlálhatatlan változatban előforduló díszítmény. A középkori s főképpen a reneszánsz textilművészetnek kedvelt motívuma, amit a kopt és kelet-iráni szöveteken éppen úgy megtalálhatunk, mint a XIV-XVI. századi itáliai és spanyol damasztokon, brokátokon.

1 A virágtő ágain rendszerint különböző virágok nyílnak, ami a minden magvat termő fa szimbolikus ábrázolására utal. Ez a mitológiai emlék teljesen elhalványult és a szépre, változatosságra való törekvés helyezett különféle rajzú virágokat az ágak végére. A török hímzéseken általában egyforma virágok nyílnak a tő ágain.

2 A magyar hímzéseken a virágtő - az itáliai reneszánsz olasz korsós-minta hatására - vázából, gyökérből, vagy hagymából nő ki. A szépre, dekoratívra való törekvés a gyökeret csakhamar szívvé, levélcsokorrá, tulipánná változtatta, a hagymát pedig gránátalmává. Ez a gránátalma a XVII. század közepe felé mind nagyobb, változatosabb rajzú lett, gyakran a főág virágával ellentétes irányban helyezkedett el s így a tő centrális elrendezésű motívummá vált, különösen abban az esetben, ha a tő főágának közepén tulipán, vagy rozetta kapott helyet s az oldalágak ebből indultak.

3 A főágon gyakran a dekoratív, változatosan stilizálható lótusz- vagy peóniaforma virág nyílik. Szirmait, kelyhét különféle színnel, öltéssel varrva nagyon gazdagon variálható virágidom. XVlI. századi hímzéseinken sokféle változatát ismerjük.

4 Török hímzéseken nem fordul elő, azokon a folthatással ábrázolható virágok a gyakoriak. Az itáliai és angliai XVI. és XVII. századi hímzéseknek is kedvelt motívuma.

5 A XVIII. századi európai hímzéseken tovább élt ez a virágforma. Svéd1 Falke, О., Kunstgeschichte der Seidenweberei. (Berlin 1913) 59, 135, 558, 559, 560. ábrák.; F lemming, E., Das Textilwerk. (Berlin 1927) XXX. lap utáni tábla 3.; Errera, I., Catalogue d'étoffes anciennes et modernes. (Bruxelles 1927) 251., 252. ábrák. 2 Palo/ay G., Oszmán-török elemek a magyar hímzésben. BHH 6. (Bp. 1940) б., 13., 15., 82., 99., 149., 150. ábrák. 3 Uo. 109. ábra: Varju-Ember M., Alte ungarische Stickerei. (Bp. 1962) 19., 27., 45. ábrák. 1 Palotay G., i. m. 71., 92., 106., 107., 121., 159. ábrák, Varju-Ember M., i. m. 10., 11., 13., 31., 37. ábrák, Geijer,A., Oriental textiles in Sweden. (Copenhagen 1951) 68. t. 136. arany hímzésű lenbatiszt terítő képét közli. A virágtöveket koronázó virág nagyon hasonlít a párnalap virágaihoz, rajza ugyan egyszerűbb, kivitelezése szintén, csak a kontúrok hímzettek. XVII. századi török munkának tartja, ennek a megállapításnak azonban ellene mond a minta későreneszánsz megfogalmazása és a kontúros hímzésmód. 5 Kendrick, A. F., English embroidery. (London 1904) XL

VII. t.; Elizabethan Embriodcry. Victoria and Albert Museum. (London 1968) 22,24. M Dreger, M., Künstlerische Entwicklung der Weberei und Stickerei. (Wien 1904) 234. t. c.