Folia archeologica 22.
Kovács László: A Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárának XI-XIV. századi csillag alakú buzogányai
174 KOVÄCS LÄSZL0 Alakjuk és méreteik változatosak; az egyszerű csillag alaktól a hosszú, gyűrűkkel tagolt köpűs példányokig terjednek formái. Előzményeikhez képest, szerkezetileg a legfejlettebbek, mert egész felületüket beboritja a kisebb-nagyobb tüskék sora; ez megnövelte az ütés eredményességét, bármilyen irányban is történt az. 3 8 Ez a típus valószínűleg Dél-Oroszországban alakult ki, mert az összes, óorosz példányát ott, a középső Dnyeper-vidéktől a Kárpátokig húzódó sávban találták. Készítői vagy használói Kievben összpontosulhattak, mert a leletanyagnak csaknem fele kievi földről való. Különösen gyakori a mongol támadás idején elpusztított településekben, s ezért - a III. típussal együtt - a XII-XII1. század közepéig terjedő időszakra keltezhető. 3 0 A Kirpicsnikov-féle rendszerezésben a típus jellemző példányait a tüskék között futó, egy-három soros domború pontsorral vagy rovátkolással ellátott sávval díszítették. A sávok metszéspontjain nagyobb, lencseszerű dudorok ülnek. A díszítés a nyéllyuk két szélén is végigfut. A nyéllyuk nyílásait gyakran alul vagy felül is egy-egy gyűrű vagy felül rövidebb, alul hosszabb, gyűrűs sávokkal tagolt, hengeres köpű veszi körül. Az orosz anyagból mintegy 20 db tartozik ebbe a változatba. 4 0 A fegyvertári gyűjteményben ezt a típust 21 db képviseli. Ezek közül 8 db a fentiekkel minden szempontból megegyezik, 4 1 további 12 példányt pedig csak a tüskék közötti gerinceit választóvonal különböztet meg. Mivel ez a díszítés is megtalálható mind a III., mind a IV. típusnál, 4 2 szerkezeti azonosságukon túl, Egyedi daraboknál kevésbé széttagolt homokformát is használhattak, mert ilyenkor öntés után a formát és a köpenyt megsemmisíthették. Sorozatgyártásnál biztonságosabb volt a kiégetett, de megfelelő részekre tagolt agyagforma, melyet többször is felhasználhattak. Ha üreges buzogányfejet akartak önteni, akkor a viaszminta készítése előtt a tengelyében levő rudat - az üregnek megfelelően - agyaggal megvastagították, öntés után, a rúd kihúzásakor ez az agyag összetört, és így könnyen eltávolítható volt. Az öntvény felületét átdolgozták: varratait lereszelték, a lencse-díszeket öblös végű ponccal nyomottabbra tömörítették ; a rovátkolást általában nem javítgatták, éppen ezért gyakran észlelhető ezen öntéshiba (pl. 4. ábra )., /. ábra 3). 3 8 Kirpicsnikov, A. N., i. m. II. 52. 3 S Uo. 52., 54. 1 0 Uo. 52., 130-133., XXVI. t. 4., XXVII. t. 1-7. stb. 1 1 I. FN 54.2175. Tömör, bronz, a köpű a testben kiszélesül, 6.M: 7,4 (3,1), sz: 6,9 (6), ká: 2,4 cm, s: 313 g. ábra 3.: 2. FN 57.6287. Tömör, bronz, a köpű a testből kiszélesül, 5.M: 9,8 (3), sz: 6 (5,4), ká: 2,5 cm, s: 350 g. 4. ábra 3.: 3. FN 57.6293. Üreges, bronz. 4. Nyéllyuk végein peremgyűrű. Háromsoros rovátkolt dísz. Lencsék helyett kis gúlás tüskék. M: 5,5 (3,9), sz: 7,9 (5), ká: 2,9 cm, s: 203 g.; 4. FN 57.6294. Kajmádi-sziget. Üreges, bronz, 4. Kétsoros rovátkolt dísz, lencsékkel. Nyéllyuk végein peremgyűrű. M: 5,1 (3,8), sz: 7,2 (4,3), ká: 3,2cm, s: 145 g.; j. FN 57.6296. Üreges, bronz, 4. Nyéllyuk végein peremgyűrű. Gerincvonalat kétoldalt követő pontsor, lencsékkel. Az egyetlen példány a Fegyvertárban, amelynek belsejében megmaradt az ólombetét. M : 4,8 (3,5), sz: 6 (3,9), ká: 2,2 cm, s: 310 g. 3. ábra 2.: 6. FN 57.6297. Üreges, bronz, 4. Öntésénél a minta két fele nem pontosan érintkezett, s ezért alakja eltorzult. M : 5,4 (4), sz: 6,4 (4,5), ká: 2,5 cm, s: 188 g. 3. ábra 3.; 7. FN 57.6303. Tömör, bronz, a köpű a testben kiszélesül, 7. Kétsoros rovátkolt dísz, lencsékkel. Köpűjén felül egy, alul három gyűrű. M: 8,3 (3,7), sz: 5,4, ká: 2,2 cm, s: 315 g.; 8. FN 64.8440. Köröstarcsa. Tömör, bronz, 4. Kétsoros rovátkolt dísz, lencsékkel. Köpűjén felül egy, alul két gyűrű. M: 8,2 (3,4), sz: 6,5 (4,9), ká: 2,2 cm, s: 355 g. 4 2 Kirpicsnikov, A. N., i. m. II. XXVI. t. 1. Kiev.; XXVI. t. 4. Zelencsa.
