Folia archeologica 22.
Cs. Sós Ágnes - Parádi Nándor: A csátaljai Árpád-kori temető és település
134 PARÁDL NÁNDOR ként került elő. 3 0 A sarkantyú egyenes szárának ép végén két kerek szíjlyuk van, tüskéje pedig kissé lapos gömbben végződik. Egyenes szára alapján a sarkantyút a korai Árpád-korra, a XI. századra határozhatjuk meg. 3 1 Az áttanulmányozott leletanyagból is kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy Árpád-kori település maradványai kerültek felszínre. A kisebb mennyiségben talált sűrű vízszintes és hullámvonalas bekarcolásos cseréptöredékeket tartjuk a legrégebbieknek. Ezeket a XI. századra határozhatjuk meg, s nagyjából a településtől D-re feltárt temetővel látszanak egyidejűnek. Á leletanyag nagyobbik részét - így a fogaskerékkel benyomott mintával díszítetteket - a XI. század második felére, de még inkább a XII. századra keltezhetjük. A barnás-sárga színű, széles közzel vízszintes bekarcolásos cseréptöredékeket és az összeállított cserépfazekat - a pénzekkel keltezett cserépedények alapján - a XII. század második felére, és a XIII. századra határozhatjuk meg. Az elmondottak figyelembevételével a település fennállását a XI. századtól kezdve hosszabb időre számíthatjuk, s valószínűleg még a XIII. század első felében is lakták. Történeti kutatásunk újabb eredményei alapján valószínűnek látszik, hogy a középkori Bodrog megye alapjai a Botond nemzetség szállásterületén alakultak ki, s István király Botond szállásterületén szervezte meg a bodrogi várispánságot. A Botond nemzetség mellett Bodrog megyében korán birtokos lehetett a Haraszt nemzetség is, akiknek a megyében levő két monostoruk (az egyik a Csátalja melletti Tárnok) mellett - többek között - Csátalja környékén is több helyen birtokosok (Dávod, Kökényes, Tóti) voltak, Megyere birtokuk pedig a mai Csátalja területén állhatott. 3 2 Közülük a Tárnok, Megyere, Jenő királyi népekre utaló birtoknevek azt sejtetik, hogy a Haraszt nemzetség eredeti szállásterülete nem itt volt, de itteni birtoklásuk mégis korai lehetett. AMegyer törzstöredékek letelepítése valószínűleg az első rendezés idején, még 1. István korában mehetett végbe. 3 3 A felsorolt adatokból úgy látszik, hogy az államalapítás korában, a XI. század elején Csátalja környékén a Megyer-törzsbeliek letelepedésével számolhatunk, noha ezen a területen már régebben itt lakó szláv népesség is volt ferre utal pl. a Gara helynév). Összevetve egymással a temető és a település feltárásából nyert adatokat, a temető és a település kezdetét nagyjából ugyanarra az időre, a XI. század elejére, a Megyer-törzstöredékek ezen a vidéken letelepítésének idejére tehetjük. A Vágotthegyen feltárt településnél arra következtethetünk, hogy az oklevelekben előforduló Megyere falu nem itt volt. Ennek ellenére mégis arra kell gon3 0 A leletmentő ásatásról készült dokumentáció a csat és a pecek összetartozását nem említi, de a peceknek a csatra illesztésével ezt meg lehetett állapítani. A pecek a csattól a terület mélyszántásakor válhatott szét, amikor a kemence maradványait is szétrombolták. 3 1 A X-XIII. századi lengyelországi hiteles ásatásokból származó sarkantyúk feldolgozása is a XI. századi korhatározást erősíti meg. Hilc^eróuma, Z., Chronologia ostróg z X do XII wieku. Wiadomosci Arch. 23 (1956) 203-206., XXIV. t. Sarkantyú előkerülése Árpád-kori faluásatásainkon nem egészen egyedülálló esetnek számít. így a Tiszalök-rázomi ásatáson találtak töredékeket. Méri I., Arch. Ért. 79 (1952) 62. Újabban - Horváth Béla szíves szóbeli közlése szerint - A Tiszaörvény-Templom dombi ásatáson került elő egy Árpád-kori sarkantyú. 3 2 Györffy Gy., Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. (Bp. 1963) 724. 3 3 Uo. 696-699.
