Folia archeologica 21.
B. Bónis Éva: A brigetioi sávos kerámia
A BRIGETIOI SÁVOS KERÁMIA A brigetioi sávos kerámia a pannóniai kutatók előtt közismert edénycsoport. 1 Ez éppúgy a gyakorlatban kialakult elnevezés, mint a „pannóniai szürke áru" meghatározás. E kerámiacsoport elterjedését tekintve beszélhetnénk „pannóniai" sávos kerámiáról is, azonban leggyakrabban a brigetioi leletek között fordul elő s mint látni fogjuk, gyártása is itt lendül fel és tart a legtovább. Sávos kerámia alatt azt a különböző formájú edényekből álló csoportot értjük, amely világos alapon az edény felső kétharmadában, vagy a közepén széles sávban vörös festéssel borított. A vörös festés vagy dísz nélküli, vagy az alap színét szabadon hagyó csíkok, vagy karcolt fogas dísz (Rädchenverzierung) borítja. Utóbbiak gyakran váltakoznak egymással, vagy néha bevájt hullámvonalakkal is. Számos brigetioi sávos edény megfelelő leletösszefüggések keretében való bemutatására a teljes brigetioi anyag közlése folyamán kerül majd sor. Sz. Póczy Klára doktori értekezése a brigetioi kerámiáról, sajnos, eddig nem jelent meg nyomtatásban. 2 Folyamatban van a brigetioi temetők 3 és fazekastelepek feldolgozása 4. Jelen vizsgálódást a brigetioi sávos kerámia területén egy összefüggő leletcsoport teszi időszerűvé, mely nem régen került be a Magyar Nemzeti Múzeumba. Ez a leletegyüttes e kerámia egyidőben gyártott változatait képviseli. A szőnyi Tussla család a birtokán előkerült régiségeket a múlt század második felében a Nemzeti Múzeumnak és a Hódmezővásárhelyi Gimnázium gyűjteményének adományozta. A még megmaradt régiségek is a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe kerültek. A régiségekhez egy fényképes album és egy litografált kézirat tartozott. 5 A kéziratban Gerecze Péter 1914-ben tudósít a gyűjteményről. Számunkra közléséből az a fontos, hogy a család sohasem gyűjtött másutt, csak a saját szőnyi birtokán, s hogy a leletek - melyek katalógusában a bennünket érdeklő edények is szerepelnek - az országút két oldalán és a vasút építkezése közben kerültek elő. Barkóczi László szerint a Tussla birtok a szőnyi castrum és az ettől D-re és K-re eső katonaváros területén volt." A bemutatandó tizenkét edény - mint az alábbi leírásból látni fogjuk - olyan jellegzetességeket mutat, hogy bátran leletegyüttesként kezelhetjük. 1 Póczy K' Acta Arch. Hung. 7 (1956) 115.; Ua., Intercisa II. AH 36 (Bp. 1957) 49. 2 Póczy K., Brigetio kerámiája. Doktori értekezés. Kéziratának rendelkezésemre való bocsátásáért a szerzőnek hálás köszönettel tartozom. Lásd még: Póczy K.,Die Keramik von Brigetio (1947) Zusammenfassung. DissArch I. (Bp. 1958) 89 sk. 3 A brigetioi temetők feldolgozását Barkóczi László végzi. Az egyes sírok és leletegyüttesek korhatározásáért neki tartozom köszönettel. A temetők összefoglaló említése: Barkóczi L-., AntH 3 (1949) 67 sk.; Ua., FA 19 (1968) 61. 4 Az ún. Gerhát fazekastelep feldolgozása Póczy Klára kéziratában, a kurucdombi fazekastelep feldolgozása folyamatban a Nemzeti Múzeumban. 5 Magyar Nemzeti Múzeum Adattára. IX. 124. 1969. szám. ü Barkóczi L., Brigetio. DissPann II : 22. (Bp. 1951)1. kép. ; Ua., AntH 3 (1949) 68. és térkép.
