Folia archeologica 21.
Párducz Mihály: Szkítakori lelet Szurdokpüspökiről
56 PARDUCZ MIHÁLY de nem is kettőskúpos, mint a gyöngyösi póznavégdíszek. Nem mernénk azonban állítani, hogy a kúpos példányok kivétel nélkül helyi gyártmányok, hiszen az Illinszka által bemutatott típusok között is van ilyen formájú pózna végdísz, mint pl. a Tulszkoi kozák falu és Mezsiricska falu mellett talált darabok. 2 6 Jellemzője a hazai póznavégdíszeknek, hogy a tetejüket díszítő állatalakok túlnyomó többsége szarvasalak. Az 1959-ig ismert példányok között mindössze egy akadt, amely a többitől eltér. Már említettük azt a példányt, amelyet Hampel József ismeretlen, de magyarországi lelőhelyről mutatott be. 2 7 Tetején lapos, hosszú csőrű madáralak látható. Illinszka további két korai megfelelő oroszországi darabra hivatkozik. Az egyik a Popiivka 3. kurgánból, a másik Velika Lepathika kurgánból való. 2 8 Igen ritka motívuma a szkíta művészetnek, különösen annak korai szakaszában. Nem is autochton keleti területeken. Az oroszországi példányok eredetét Illinszka Nyugat-Európa hallstatti kultúrájában keresi, ahol a „gázló" madár ábrázolása a Nap legjobban elterjedt szimbóluma. A nyugateurópai kutatás e madáralak jelentőségét már régen felismerte. Megállapítja Illinszka, hogy a gázlómadár megjelenése a szkíta földön a nyugati befolyás érvényesülését jelenti, ahol ugyancsak a Nap egyik szimbólumaként állandósul a póznavégdíszeken. A magyarországi példány jelzi a kapcsolatokat közvetítő területet. 2 9 Sajátságos, hogy a legújabban felismert és legutóbb felszínre került három lelőhely póznavégdíszeinek állatalakjai nem sorozhatok a Kárpát-medencében általában fellépő fiatal szarvasalakok körébe. A nagytarcsai két ép példányon bikaábrázolás van. Ezekkel itt nem foglalkozunk, mivel megfelelőik felkutatását Bakay Kornél hivatkozott kéziratában valószínűleg elvégezte. Szarvastehén ábrázolás van ugyan az aszódi póznavégdíszen, azonban egészen szokatlan módon az ábrázolás háromalakos, két oldalt két kicsinye is látható. 3 0 Az állatok lábai a test gerincével félkörös ívet alkotnak, s a testrészek ilyen képzése a somhídi példányon is megfigyelhető. Azonban sem a Kárpát-medencében, sem a Szovjetunióban, annak szkíta kultúrájában ilyen háromalakos póznavégdíszt nem találunk. Illinszka a Szovjetunióban talált póznavégdíszek eredetének kutatásakor a Kaukázuson is áthaladva Anatóliáig jutott, s a nevezetes Alaca Höyük sírjaiban véli a prototípusokat feltalálni. Ezek kora i. е. III. évezred második felére tehető. Ennek ellenére hazai szkítakori kultúránk egy jellegzetes tárgytípusával, a kúpos fejű spirálisos függővel kapcsolatban magunk is Alaca Höyük BM sírjára hivatkoztunk. 3 1 Itt ismét erre a sírra utalunk. Ennek mellékletei között van egy durva félkör alakú ív, amelyet 8 pár kis szarv alkot, a szarvak között 7 virágszerű díszítménnyel. Az ív alatt nagy szarvas figura látható aranyba öltöztetett pofával és két oldalt, a szarvas figurával ellentétes helyzetben két kisebb állat. Pofájuk ezüsttel van fedve. Az utóbbiak visszagöndörödő farka, kerek pofája, stb. párducra emlékeztet, vagy más macskaféle ragadozóra. 3 2 A másik itt említhető tárgy ugyanebből a temetőből való. A durva ívet ennél marhaszarvak képezik, amelyen, mint 2 6 Illinszka, V.A., i. m. 1. ábra 14., 2. ábra 7. 2 7 Hampel /., EMU 4(1895) 8., 8. ábra. 2 8 Illinszka, V.A., i. m. 48., 7. ábra 1, 3., 56. 2 9 Uo. 56. 3 0 Párduc^ M., FA 11(1959) 38., 10. ábra 1, za-d. 3 1 Ua., An Tan 15(1968) 147 3 2 Akurgal, E.-Hirmer, M., Die Kunst der Hethiter. (München 1961) XI. t.
