Folia archeologica 21.
Kovács Tibor: A hajdúbagosi bronzkori temető
44 KOVÄCS TIBOR élt a hajdúbagosi csoport területén. 5 7 A román kutatók szerint a későottományi kultúra önálló élete a Hallstatt-korig tartott. 5 8 E feltételezés nyomtatásban is megjelent bizonyítékait nem tartjuk elegendőnek az ottományi kultúra hosszú életének igazolására 5 9 A jövő kutatása adhat arra választ, hogy a késő ottományi kultúra megőrizte-e függetlenségét a berkesz-demecseri csoport terjeszkedésével szemben a későbronzkor 3. periódusában. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a hajdúbagosi csoport a helyi ottományi lakosság és a halomsíros kultúra egyik népcsoportjának keveredése következtében a kelet-magyarországi későbronzkor kezdetén (R BBj-BB 2 fordulója) alakult ki, és önálló élete a berkesz-demecseri csoport déli irányú terjeszkedéséig (R BD) tartott. A hajdúbagosi csoportot a kárpát-medencei halomsíros kultúra, számos helyi jellegzetességgel bíró, népcsoportjának tekintjük. FÜGGELÉK A HAJDÚBAGOSI CSOPORT FONTOSABB LELŐHELYEI 1. Hajdúböszörmény , 6 0 2. Nyírlugos-S%ennyespuszta A feltehetőleg telepről származó leletek 1950-ben kerültek a Déri Múzeumba (7. ábra 1-6). 6 1 3. Hajdúsámson-Major s ági földek A Hajdúsámson délkeleti határrészében fekvő ún. Majorsági földek több mint 4000 holdnyi terület neve volt. Zoltai Lajos 1906-1908-ban és 1912-ben végzett feltárásokat a lelőhelyen, ahol különböző korú leletek kerültek elő. Az említett terület nyugati részén egy nagyobb kiterjedésű bronzkori telep feküdt. A Zoltai által begyűjtött leletek között a hajdúbagosi csoport, a berkesz-demecseri csoport és a gávai kultúra anyaga van képviselve. A hajdúbagosi csoport néhány jellegzetes darabját közöljük (8. ábra 1-9). 6 2 4. Hajdúsámson-Vermeshát A fentebb ismertetett Majorsági földek egyik része a Vermeshát, ahol a Nyírvíz csatorna bővítése alkalmával, majd Zoltai 1921-ben végzett ásatása nyomán került felszínre a hajdúbagosi csoport leletanyaga (8. ábra 10-12). 6 3 5. Nyíracsád-Bánha'za A hajdúbagosi csoport temetőjéből származó edények 1899-ben ajándékként kerültek a Jósa András Múzeumba. Ltsz. 57.336.1-6. 6. Debrecen-Bellegelö A lelőhelyről több alkalommal kerültek településre utaló leletek a Déri Múzeumba. Ltsz. 1930.8., 1934.87., 1933.7., 1936.11. (9. ábra i-ii). 6 4 5 7 Vö. Kovács T., FA 18(1966-67) 27-. 5 8 Ordentlich, /., Poszelenija . . . 137-138.; R usit, M., Die Verbreitung der Bronzehorte in Transsylvanien von Ende der Bronzezeit bis in die mittlere Hallstattzeit. Dacia 8 (1964) 183. 5 a Megemlítjük, hogy az érmihályfalvi (Valea lui Mihai) kincslelet edényét (DJ 1910. 16-17.) nehéz lenne beilleszteni a késő ottományi kultúra kerámiaművességébe. Sokkal inkább a berkesz-demecseri csoportba sorolhatjuk. 6 0 DJ 1912. 7. 6 1 Ltsz.: 13-14/1950.; Vö. Kralovánszky A., DMÉ 1962-64. 43. 6 2 Déri Múzeum, Debrecen. Ltsz.: 1908.773, 778, 812, 883, 886, 893. - DJ 1907. 27.; DJ 1909. 21-22., 34.; Zoltai L., MKÉ 1(1907) 36-39.; Ua., Arch. Ért. 35(1915) 128. 0 3 Déri Múzeum, Debrecen. Ltsz.: 104/1912. 12, 13, 16.-; DJ 1912. 25. 6 4 DMÉ 1938. 55. - Gombos végű bronz sarló.
