Folia archeologica 21.

Kovács Tibor: A hajdúbagosi bronzkori temető

42 KOVÁCS TIBOR sírós kultúra a Szamos, illetve a Felső-Tisza vidékére nem jutott el, mert ezt a területet, és a Nyírség keleti felét ekkor már a felsőszőcsi csoport birtokolta.

4li Ebből következik, hogy a későbbi felsőszőcsi területen földbekerült koszideri típusú kincsleleteket (Tőkésfalu, Zaj ta, Sapinta)

4

7 az e területen élt ottományi lakosság rejthette el, feltehetően a felsőszőcsi csoport kialakulásával kapcsolatos események (wietenbergi kultúra mozgása

4

8) hatására.

4

9 Itt említjük meg, hogy a későottományi kultúra, illetve a bodrogszerdahelyi csoport szórthamvas temetkezése esetleg kapcsolatba hozható a felsőszőcsi csoport ilyen (Kalicz Nándor szerint a wietenbergi kultúrára visszavezethető

5

0) szokásával. Bár a részletes értékelések nyomtatásban még nem jelentek meg, kétségtelen különbségek mutathatók ki az Eszak-Alföld és a Dél-Alföld halomsíros kultúrája között. Ezek konkrét összevetésére a jelenleg ismert két legnagyobb temető, Tápé-Széntéglaégető (Dél-Alföld)

5

1 és az 1964 óta feltárás alatt levő TiszafüredMajoros (Eszak-Alföld)

5

2 temető feldolgozása során nyílik lehetőség. Ekkor nyerhet igazolást az a feltételezésünk, hogy a Dél-Alföld korai halomsíros kultúrája volt a hajdúbagosi csoport egyik népi összetevője. Ez esetben egyik részről ezzel magyarázhatjuk a hajdúbagosi csoport és az észak-alföldi halomsíros kultúra

53 kerámiaművességének különbségeit. Másrészt az eltérés - jelenleg legkézenfekvőbb - oka : a hajdúbagosi csoport a későottományi kultúra, az észak-alföldi halomsíros kultúra pedig a bodrogszerdahelyi csoport területének egy részét szállta meg. Az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy a román kutatás által körvonalazott későottományi kultúra (Ottomány III, Pir, Valea lui Mihai) az eredeti ottományi területnek csak egy részét birtokolta a későbronzkor első felében (R BB

2-BC). A hajdúbagosi csoport és a későottományi kultúra konkrét kapcsolatára utalnak az ottományi telep formában és díszítésben egyaránt hajdúbagosi jellegű edényei,

5

4 a Nyírlugos-Szennyespusztán (7. ábra 4) és az érmihályfalvi (Valea lui Mihai) leletben talált talpas korsók azonossága,

5

5 és nem utolsó sorban a későottományi kultúra halomsíros eredetű bronz tárgyai.

5

6 Fentebb megállapítottuk, hogy a hajdúbagosi temető legfiatalabb sírjai a későbronzkor 2 periódusába (R ВС) keltezhetők. A hajdúbagosi csoport területén több lelőhelyről ismerjük a berkesz-demecseri csoport leleteit (Nyírlugos-Szenynyespuszta, Szakoly, Debrecen-Haláp, Debrecen-Pozsonyi út, HajdúsámsonMajorsági földek, Berettyóújfalu-Herpály), amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a későbronzkor 3 periódusában (R BD) már a berkesz-demecseri csoport 4

6 Vö. Kovács T., FA 18(1966-67) 46-47., 19. ábra. 4

7 Mo^solics A., Bronzefunde. . . 125., 36. kép., 154-155., 164-165., 172. 4

8 Kemenczei T., Arch. Ért. 95(1968) 165. 4

9 Ezt más oldalról alátámasztani látszik Bóna István tipológiai vizsgálatának eredménye, mely szerint a koszideri típusú kincsleletek közüü a tőkési, a zajtai és a bárcai került legkorábban földbe [Acta Arch. Hung. 9(1958) 241.]. 5

0 Kalicz N., Arch. Ért. 87(1960) 10., 13. 5

1 Trogmayer O., Arch. Ért. 92(1965) 233. - 680. sír. 5

2 A halomsíros kultúra vegyes ritusú temetőjében 1964-1968-ban 240 sírt tártunk fel. 5

3 Vö. Kovács T., Arch. Ért. 93(1966) 159-. 5

4 Ordentlich, I., Poszelenija ... 15. kép 1-2., 4. 5

5 Ua., Un depozit . . . 192., I. t. 1-2. 5

6 Ua., Poszelenija ... 16. kép 3., 5.; Székely, Z., Cimitirul . . . 28., 4. kép 5.